Sporttudomány: Mezőszentgyörgyi László összefoglaló áttekintése

Fejér megyében szinte nincs olyan sportvezető, testnevelő tanár, aki ne ismerné a fehérvári Mezőszentgyörgyi László nevét. Hosszú évtizedekig dolgozott a sport területén, elismert szaktekintélyként a tudományos munka, a kutatás elkötelezett híve volt, s nyugdíjas létére  napjainkban is az. Bőséges, kimerítő tapasztalatait több írásában összegezte, s ezek egyike  a 2012. decemberében megjelent A Fejér megyei testnevelési- és sportkutatások összefoglaló áttekintése   című könyv. Amely a többi között részletesen foglalkozik az Eurofit programmal:  1992.  és 2000. között Dunaújvárosban, Székesfehérváron, és Pusztaszabolcson a  tanulóifjúság többcélú felmérését végezték el.

- Elsősorban nem tudományos kutatónak,  inkább testnevelési- és sportszakembernek tartom magamat, hiszen mindkét területen hosszú évtizedekig dolgoztam - mondta Mezőszentgyörgyi László, aki 1973-ban lett a megyei sporthivatal szakmai elnökhelyettese, akkor mondott le az edzői hivatásról, s akkor kötelezte el magát a tudomány mellett.

A versenysportot illetően is számtalan kutatás fűződik a nevéhez, és persze kollégáihoz, majd az iskolai testnevelés, az utánpótlásnevelés területén  dolgozott. A leghíresebb az újvárosi Eurofit program volt.

Mezőszentgyörgyi Lászlónak a szakmai célkitűzések megvalósítása  jelentette  a legfontosabb feladatot munkássága során (Fotó: Pati-Nagy Bence)

- Nyúl Gyula invitálására kerültem Dunaújvárosba, ahol az akkori polgármester, Almási Zsolt elkötelezett híve, és támogatója volt a programnak, amelyet csak egy évre terveztünk, de sokkal több lett.

- A gyerekek felmérését csak három településen alkalmazták. Lett volna lehetőségük többre is?

- A tudományos kritériumoknak megfelelő csapat rendelkezésre állt. Volt is javaslatunk, de süket fülekre találtunk. De most is létezik három program, ezek közül én az Eurofitet tartom továbbra is a legjobbnak, mert az európai értékeket össze lehet hasonlítani.

- Mit tanácsolna a jelenlegi szakembereknek?

- Én felülvizsgálnám a hirtelen bevezetett mindennapos testnevelést. Van elképzelésem, miként lehetne hatékonyan megoldani. Mert iskolánként egészen mások a feltételek, s ott kell leginkább kreatívnak lenni, ahol szinte semmi sincs. Vannak az országban olyan szakemberek, akik tudnának megoldást javasolni. Engem nagyon irritál, amikor azt hallom: tornaóra, ilyenkor feláll a hátamon a szőr, mert ezek szerint nem tudják, hogy a torna egy sportág, a testnevelés pedig a gyerek felkészítését jelenti, eltér a sporttól, a testnevelésnek egészen más a célja.

- Napjainkban hogyan látja a fiatalok fizikai állapotát?

- Borzasztónak tartom. Csak arról beszélünk, hogy mennyi elhízott gyerek van nálunk, miközben az újságban arról olvasunk, hogy harminc-negyvenezer gyerek éhezik az országban. Már az újvárosi felmérések során is bebizonyítottuk: legalább annyi az alultáplált gyerek, mint az elhízott. Mostanában sűrűn hallom, hogy nem akarnak az órára járni, s ebben sajnos a szülők is partnerek. Ez pedig már nem pénz kérdése, ez a társadalmi vetület.