Bővült a fehérvári autósport térképe - a ralit a drift követte

A versenyző egykoron tinédzserként a gyorsasági motorversenyzéssel, majd a ralival is közelebbi barátságba került, de egy baleset után hosszú évtizedekig csupán nézőként találkozhattunk vele a pályák szélén.

- Sikerül annyira összetörnöm magam, hogy három hónapot kórházban töltöttem, a Ladám pedig a roncstelepen végezte – tudtuk meg az idősebb Zángó Zoltántól.

Tavaly nyáron azonban ismét, úgy Isten igazából megcsapta a benzingőz, méghozzá egy Taszáron rendezett gymkhana és drift versenyen.

- Az egész őrület Japánból ered, de már az USA-ban és Európában is egyre elterjedtebb, hazánkban pedig 2006 óta rendeznek belőle bajnokságot. Mindig is szerettem csúszkálni, amikor megjött a tél, első dolgunk volt egy-egy nagy parkolóban kipróbálni magunkat. Ott a helyszínen utasként – úgynevezett drift taxival – kipróbáltam egy BMW M3-ast, és a stílusba rögtön beleszerettem. Amikor kiszállta, úgy éreztem, hazaértem, ez a nekem való igazi sport – emlékezett vissza nevetve.

Fotók: Zángó Team

Maga a sportág ugyan hasonlít a ralihoz – de kevésbé veszélyes és költséges –, ám itt korántsem a sebesség és az idő a fontos, hanem a kanyartechnika, és a pilóta által megalkotott stílus. Lényege az autó kicsúsztatása, amelyhez tökéletes kormányzás, gázpedál és kézifékkezelés szükséges.

Feltétlenül meg kell jegyezni azonban, hogy csak a hátsó vagy az összkerék hajtású autók és azok pilótáinak tökéletes összhangjáról szól. - Az egész pálya hosszán fenn kell tartani a csúszást, minél nagyobb szögben, ívben, minél gyorsabban és a lehető legnagyobb gumifüsttel, agresszív terhelésváltásokkal. Ez a gyors kormánymozdulatok mellett erős koncentrációt igényel, ami összességében komoly fizikai megterhelést jelent a versenyzőnek. Egy hétköznapi sofőr, aki átszáll ebbe az autóba, egész biztosan nem tudja vezetni. Ez az autó a zárt differenciálmű miatt mindig egyenesen akar menni, nekünk is még az elején több alkalomra volt szükségünk, mire megtanultuk a kezelését. Nagy, közel 110 fokos kormányszöggel dolgozunk, ami a futóműveket és a gumikat is nagyon igénybe veszi – ismertette a legfontosabb tudnivalókat Zoltán.

Többnyire E 30-as, E 36-os, E 46-os BMW-k, és természetesen a japán hátsókerekesek versenyeznek. Zángóék gépe egy húszéves, 310 lóerős E36 4000 V8-as BMW, melynek az alapjait angliai bontókból importálták. Kiderült, hogy a sportágnak három megmérettetése is van hazánkban, ők a legnagyobb létszámú drifted, és gymkhana bajnokságban indulnak.

- Folyamatosan fejlesztjük az autót, már megvan a gymkhanara alkalmas differenciálmű, a futómű állítást is kikísérleteztük, de a legnagyobb problémát a gumik beszerzése jelenti – hangsúlyozta az idősebb Zángó. Ha már a gumikról esik szó, akkor mindenképpen meg kell említeni, hogy jelenleg használt, a gumisoknál hagyott kopott gumikkal versenyeznek, de ezek a „pro” kategóriában már nem lesznek alkalmasak jó eredmény elérésére, ott már új gumi nélkül nincs megfelelő eredmény. Pedig ezek a versenyek a szó szoros értelmében „eszik” a gumikat, a napi átlag 30 db, amely mennyiség szponzor bevonása nélkül elképzelhetetlen. Így nem véletlen, hogy a garázsban kialakított raktárban több garnitúra sorakozik, amelyeket saját maguk szerelnek meg.

Kétségtelen, hogy szinte berobbant a sportágba a família, hiszen egyedülálló, hogy apa és fia is versenyezzen, ráadásul egy autóval. Első versenyükön a sokkal komolyabb technikával felálló, külföldi ellenfeleket is legyőzték. Volt, hogy egymás ellen mentek, és nem volt mese, mert megbeszélték, hogy ugyanolyan komolyan csapnak össze, mintha ismeretlenek lennének. „Majd a pályán eldől, ki a jobb” – mondta határozottan, ezúttal már az ifjabb Zángó Zoltán.