A munka a legfontosabb

Az első hatba várt gárda a 9. helyen telel, amit nem vettek jó néven a klub elöljárói, december 14-én megköszönték a fiatal szakember munkáját. A karácsonyi ünnepeket már Székesfehérváron töltötte. Előre tekint, szerinte jó döntés volt a nyáron elfogadnia borsodiak ajánlatát.

– Kecskeméten, két éven át nyugodtan és jól dolgozott, stabil középcsapatot formált a folyamatosan financiális gondokkal küzdő együttesből. Ha maradnak az élvonalban, ön is marad?

–Szerintem nem, váltani akartam. Több lehetőségem volt, gyorsan megegyeztem a diósgyőriekkel. Vonzott a feltételrendszer, amit ajánlottak, úgy gondoltam, eljött az idő, amikor egy élcsapatot irányíthatok, ugyanis a célkitűzés az az 1-6. hely valamelyikének megszerzése volt. Amúgy eztén is reálisnak tartottam.

– Így utólag, ez a keret alighanem csak szerényebb célok elérésére alkalmas.

– Nem tudom. Az ősszel sok mérkőzést veszítettünk el apróságokon, tíz pont biztosan a csapatban maradt. Az MTK nagyon megvert bennünket, de a többi, végül elbukott találkozón ugyanúgy győzhettünk volna, ahogy kikaptunk. A csapat feltétlenül alkalmas volt arra, hogy a tabellán előkelőbb pozícióban helyezkedjen, sajnos az én irányításommal nem sikerült.

Balra Bódog Tamás, mellette Bekő Balázs. A Vidiben együtt dolgoztak, Mezey György irányításával Fotó: a szerző

– Miben hibázott?

– Brutális szakmai bakikat nem követtem el, bár nyilván pár dolgot elrontottam. De visszagondolva az őszre, ma sem csinálnék semmit másként. Tiszta a lelkiismeretem, mindent megtettem a DVTK sikeréért. Vannak időszakok, amikor semmi nem sikerül. A szezon végére összeállt a csapat,úgy gondolom, egy jó, téli alapozással elindulhattunk volna felfelé Ugyanakkor elfogadom a diósgyőri vezetők döntését, hogy felállítottak. Ugyanis a kitűzött célokat nem tudtuk megvalósítani.

– A szezonzárás előtti ultimátummal a klubvezetés már eleve azt sugallta, csak idő kérdése a menesztése.

– Nem vagyok naiv, azzal én is tisztában voltam, ahol ultimátumot adnak, azt jelenti, nem feltétlen a bizalom. Ráadásul az ilyen elvárásokkal az a baj, ha egyszer ilyenre sor kerül, utána bármikor jöhet a következő, ha az elsőnek meg is tudsz felelni. Három ponttal szereztünk kevesebbet, mint kellett volna. Az utolsó mérkőzésen nyertünk, megvertük a Békéscsabát, de ennek már nem volt jelentősége, előzőleg eldőlt, nem tudunk annyi pontot szerezni, amennyit előirányoztak. Ötöt gyűjtöttünk ezen periódusban, ezzel szemben nyolcat kellett volna. De ha össze is jön, attól jobb edző vagyok? Nem vagyok jobb, viszont megőrzöm az állásomat, valamint a csapat közelebb helyezkedne az előtte állókhoz.

– Amúgy milyen edzőnek tartja magát?

– Játékospártinak. Én ilyen beállítottságú vagyok, de természetesen külön tudom választani az emberi kapcsolatokat és a szakmai munkát. Én jó értelemben vett munkamániás vagyok, mondhatom, futballőrült. Bár hírbe hoztak már csapattal, amióta eljöttem Diósgyőrből, nem keresett egyetlen klub sem, nem tárgyaltam senkivel. De tudom, megtalál a munka. Akár a második vonalban is, nem az osztály a lényeg, az a fontos,hogy értelmes célok legyenek és fel tudjak építeni valamit. A kirúgás, a búcsú az edzőéletében mindig benne van.