„Tényleg sikerült!” - Felemelő érzés hozzásegíteni egy csapatot a sikerhez, mondja Réka

A Dégről származó Jámbor Réka már az általános iskolás évei alatt megismerkedett a kézilabdával, majd édesapja ötletére komolyabb szinten is megpróbálkozott ezzel a sporttal. Így került a Cornexi-Alcoa NB I-es klub ifjúsági csapatába.

- A középiskolai tanulmányaimat már nagyban befolyásolta ez a döntés, mind az iskolaválasztást, mind a Fehérváron töltött négy évemet tekintve - mondja Réka, aki a diplomáját végül rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakon szerezte. - Bár ez a terület szorosan összefügg a sporttal, 2011-ben elvégeztem egy kézilabda-szakedzői tanfolyamot is - teszi hozzá.

A középiskola végeztével, 2007-ben tette át székhelyét Székesfehérvárról Szombathelyre.

- Fontos szempont volt, hogy tovább kézilabdázhassak. Mindenképpen olyan városba szerettem volna kerülni, ahol megkezdhetem a felsőfokú tanulmányaimat, és a lehetőségeimhez mérten, a megfelelő osztályban játszani is tudok. Így jött Szombathely, és kezdetben, az egyetem színeiben az NB I/B - mondja, majd mosolyogva hozzáteszi: - Ez már tíz évvel ezelőtt volt, szóval azt hiszem, kimondhatjuk: itt ragadtam, már ami a helyszínt illeti. Ugyanis az egyetemi csapat után a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia következett.

Jámbor Réka, az SZKKA színeiben

A bal átlövő poszton játszó kézilabda-játékosból pedig csapatkapitány lett. - Egy íratlan „szabálynak" mondanám azt, hogy végül én lettem a szombathelyi csapat kapitánya: általában a legidősebb vagy a legrutinosabb játékost választják kapitánynak - részletezi, hozzátéve: - Visszagondolva, nálunk ez úgy zajlott, hogy az edző kijelölt két játékost, köztük engem is, majd a csapat tagjainak szavazni kellett. A mérleg nyelve felém billent.

Miből áll egy csapatkapitány feladatköre? - tettem fel a kérdést Rékának.

- Talán a legfontosabb, hogy a csapatkapitány összekötő kapocsként működik az edző és az egész csapat között - válaszolja. - Az, hogy az edző milyen feladatokkal ruházza fel a csapatkapitányt, megbeszélés kérdése. Mindenesetre csapatkapitánynak lenni nem egyszerű feladat: sokszor olyankor is konfliktusba kerülünk a csapattársakkal, amikor valójában nem tenné az ember. De a csapat érdekeit tekintve oda kell bökni egy-két megjegyzést bizonyos esetekben - emeli ki. - Szerintem az a jó csapatkapitány - válaszolja kérdésemre -, aki úgy tud hatni a csapattársaira, hogy azt azok soha nem veszik támadásnak. Mert ugye a sport sem mindig fenékig tejfel, és bizonyos esetekben a buzdító feladatkör kerül előtérbe: néha helyre kell tenni az emberek „fejét". Ez a poszt nehezebb oldala - magyarázza.

Jámbor Réka gyermekkorától kezdve bal átlövőként játszott a különböző klubokban

Így a technikai mellett a lelki oldala is érdekes ennek a feladatkörnek. - Úgy gondolom, nincsen olyan csapat, ahol mindenki ugyanolyan kapcsolatban van a másikkal. Vannak komolyabb barátságok, és vannak „csak" csapattársi szintek is. Ennek ellenére, ha a csapatból bárkinek problémája van, akkor - és ezt száz százalékban ki merem jelenteni - bárki a csapattársa segítségére sietne. Ettől vagyunk egy csapat, ettől tartozunk valahova. Épp emiatt egy csapatkapitánynak érdemes jobban jóban lennie a csapat tagjaival, hogy tudja a mindennapi dolgokat, vagy például, hogy egy edzői konzultáció alkalmával meg tudja védeni az érintett csapattársat annak kisebb-nagyobb hullámvölgyei miatt - részletezi.

Azonban, bármennyire is tetszett ez a poszt Rékának, januártól már „csak" egyféleképpen kapcsolódik a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémiához.

A szombathelyi Prémium magazinban más szerepben is bemutatkoztak a kézisek - középen Réka

- Két évvel ezelőtt térdkeresztszalag-pótló műtétem volt, aminek elég hosszú ideig tartott a rehabilitációja, de azt követően szerencsére még visszatérhettem a pályára - meséli. - Tavaly decemberben döntöttem úgy, hogy befejezem a játékot. Éreztem, hogy nem olyan a lábam, mint előtte: a nagyobb terhelésekre már nem reagált jól, és a megfelelő regenerálódáshoz sem adtam elég időt, így mindig volt valami kis probléma - részletezi.

Először iskolai rendszerben tartott edzéseket, testnevelés-órák keretén belül, majd azt követően élete első csapatával, 6-7 éves korosztályú lányokkal foglalkozott. Jelenleg a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémiánál utánpótlásedző, serdülő korosztályban. A 13-14 éves ifjú sportolókkal immár második éve foglalkozik.

- Az U13-as másodosztályú bajnokságban bronzérmesek lettünk - meséli örömmel, hozzátéve: - Rossz ez a kialakult szituáció, mert szerettem csapatkapitányként játszani, és alapvetően kézilabdázni, de jó is, mert így sokkal több időt tudok az edzősködésre fordítani, sok pozitív visszajelzést kapok, és büszkén jelenthetem ki, hogy ugyanúgy élvezem a kézilabdát a kispad mellett is.