Legyetek bátrabbak!

A komfortzóna jó kis közeg. Megvan a biztonságérzet, adott a nyugalom, könnyedén lehet alkotni. Már amennyiben gondtalan a sportember. De lehet-e valaha is elégedett egy sportoló, egy versenyző? Mert hiszen aki arra veszi rá a fejét – és a testét –, hogy folyamatosan eredményeket mutasson fel, az legfeljebb akkor ad(hat) lentebb a teljesítményéből, ha túljut pályafutása zenitjén, és elsősorban már nem az motiválja, hogy gyorsabb, erősebb, kitartóbb, lendületesebb legyen, mint ellenfelei. Igaz, minden életszakaszban meg lehet találni az ösztönzőket, különösen akkor, ha korábban ezek a hétköznapok, de még inkább a hétvégék fő részét jelentették.

A megszokás nagy úr, kényelmi állapot, ellentmond annak, ami a sportolás lényegi részét jelenti, és gátat szab a továbblépéshez. Aki pedig nem akar szintet emelni, az ne várja a nagyobb elismerést sem erkölcsi, sem anyagi értelemben. Esetünkben itt kúszik be a történetbe a testépítők legrangosabb versenyét idén megnyerő Brandon Curry megállapítása. A 2019-es Mr. Olympia, egyben Arnold Classic-győztes amerikai bodybuilder hazánkban tett legutóbbi látogatása során magyar vetélytársairól úgy vélekedett, hogy „akadnak nagyon jó versenyzők, ám úgy érzem, félnek magukat megméretni a nemzetközi porondon, nem lépnek ki a komfortzónájukból”.

A 37 éves versenyző az Egyesült Államokban élve más környezetben nőtt fel, más ingerekkel találkozott, és más pályát futott be, mint a mi fiaink közül bármelyik. A sikerhez vezető út során a befektetett munka nem szerepelt a megspórolható tényezők között, de az sem, hogy beérje félmegoldással. Mert a fő célnak a csúcs, a legnagyobb dicsőséget érő Mr. Olympia elérése számított. Noha tudjuk, az USA-ban sok tekintetben nagyobb a lépték, és az álmokat is merészebben szövögetik, azért érdemes némileg elidőzni, hogy Curry – a körítést elhagyva – mit helyez a középpontba. Ez pedig nem más, mint ami mindenkinek belülről kell hogy fakadjon. A nehézsúly koronázott királya szerint a bátorság, a nagyobb önbizalom hiányzik sokakból.

Enélkül valóban nem lehet a trón közelébe jutni. Ő most onnan figyel, és közben olyan alázattal viseli a sztárságot, ami csak kevesek sajátja. Jól ismeri önmagát, tisztában van a képességeivel, és a helyén kezeli brutális erejét.

A félelem messze elkerüli, mert jól tudja, honnan indult és hová jutott.

Neki már a csúcsdísz segít a komfortérzethez.