Irigység

Pajor-Gyulai László

Régi igazság, hogy jobb irigyelve lenni, mint másokra irigykedni. Ami a futballt illeti, mi most éppen a szerencsésebb oldalon vagyunk, Írországhoz képest egész biztosan, hiszen amíg mi kedd este az Európa-bajnoki felkészülés egy állomásaként játszottunk Dublinban, az ír játékosok legfeljebb magánemberként, semleges szurkolóként lehetnek jelen a kontinenstornán.
És ez nagyon fáj egy bizonyos Eamon Dunphynak, aki az Irish Mirror neves újságírója. Terjedelmes cikket kerekített arról, hogy az élet mennyire igazságtalan, mert szerinte hazájának a válogatottja van olyan jó, mint az Eb mezőnyének több tagja, és természetesen közéjük sorolja az éppen 2-1-re legyőzött magyar csapatot is, amelynek a keretét nem tartja sokra. „Első számú kapusuk Gulácsi Péter, aki öt évet töltött a Liverpoolban úgy, hogy egyetlen meccset sem játszott. Magyarország legtapasztaltabb védője Lang Ádám, aki a ciprusi Omoniánál játszik. A középpályán olyan játékosaik vannak, mint Nagy Ádám, aki az olasz másodosztályban szereplő Spezia játékosa, Gazdag Dániel a Philadelphia Unionból és a Sunderlandből érkező Callum Styles, a Sunderland a 16. helyen végzett a Championshipben. Elöl a magyarok Martin Ádámra számítanak, aki a koreai bajnokságban vegetál, valamint Vancsa Zalánra, aki Belgiumban a második ligában szerepel.”

Szoboszlai Dominikről külön is értekezik, aki az idény végén kevesebb lehetőséget kapott Jürgen Klopptól, mert a szerző szerint a menedzser rájött, hogy a magyar futballista nem elég jó a Liverpool szintjéhez, legfeljebb egy középcsapatban lehet helye a Premier League-ben. Ez utóbbi vélemény, amivel lehet vitatkozni, a többi viszont tény – az említett labdarúgók valóban ott keresik a kenyerüket, ahol Eamon Dunphy írja. Mondjuk, Gulácsi Péterrel méltatlan, mert azt elhallgatja, hogy évek óta egy Bundesliga élcsapat remeklő kapusa, de a többi igaz.
Nem merüljünk el abban, hogy ez elismerése Marco Rossi munkájának, aki nem topklubok sztárjaiból faragott igazán eredményes csapatot, amelynek az övén a világ élvonalába tartozó együttesek skalpjai lógnak, mert most nem ez az érdekes. Fontosabb az, hogy

a magyar válogatott dublini produkciója sajnos nagyon is táptalajt adott az újságíró kesergésének.

A játéka a közepest is alulról súrolta, nevetséges gólokat kapott, Szoboszlai sem tűnt ki, és egy ír helyében nekem is eszembe jutna, hogy ha ezek ott lehetnek az Eb-n, mi miért nem. Talán jól is jött ez pofon, és mindenkinek az eszébe juttatja, nem ezzel a mentalitással jutottak el idáig.