Hősre várva

A csoportkör kicsit becsapott minket ezen az Európa-bajnokságon. Hajlamosak voltunk a végén azt gondolni, hogy minden idők egyik legszínvonalasabb Eb-je zajlik Németországban, mert Skóciát és – ismerjük el – Magyarországot leszámítva egyetlen csapat, még a torna előtt lesajnált Georgia sem lógott ki a huszonnégyes mezőnyből, s szinte kivétel nélkül izgalmas meccseket láttunk.

Azután viszont a színvonal visszaesett, és még a negyeddöntőben sem fordult meg a tendencia. Anglia–Szlovákia, Franciaország–Belgium, Portugália–Szlovénia, aztán Portugália és Franciaország immár egymás ellen, mind feledhető mérkőzés volt. Még a Törökország–Ausztria nyolcaddöntő volt a legjobb a kínálatból, a törökök éles meccsen legyőzték az osztrákokat, majd magukat verték meg a hollandokkal szemben. Azok a törökök, akiket márciusban Szoboszlai Dominikék 1-0-ra megvertek a Puskás Arénában, és a törökök olasz szövetségi kapitánya, Vincenzo Montella is elismerte, Marco Rossi csapata egységesebb, előrébb tart a felkészülésben, mint az övé.

Ha arra gondolunk, hogy a Bajnokok Ligája milyen negyeddöntőket hozott az idei tavaszon, már-már bántóan óriási a kontraszt: Arsenal–Bayern München (összesítésben 2-3), Atlético Madrid–Borussia Dortmund (4-5), Real Madrid–Manchester City (4-4), Paris Saint-Germain–Barcelona (6-4). Egyik jobb és izgalmasabb volt, mint a másik, most pedig csodálkozunk, hogy az angolok vagy a franciák ezzel a vérszegény teljesítménnyel, utóbbiak mindössze három gólt lőve hogyan juthattak el a négy közé. Két olyan csapatról találgathatjuk ezt, amelyekben hemzsegnek a sztárok, akik a klubjaikban tündököltek az elmúlt idényben.

Ők most árnyékai saját maguknak. Az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo csak görcsösen kínlódott, a hatodik Eb-jéről szerzett gól nélkül utazott el, de az új, Ronaldo és Lionel Messi utáni korszak királyának jósolt Kylian Mbappé sem alkotott maradandót a pályán. Nagy bajban lennénk, ha meg kellene neveznünk a kontinenstorna legjobbját, aligha nyerne ebben a versenyben bárki is elsöprő fölénnyel, az eddig meggyőző spanyolok is csapatként mutattak sokat, nem egy vezér viszi őket a hátán előre. Persze, vannak a mezőnyben kimagasló egyéniségek bőven, ám ezúttal jó esetben legfeljebb villanásokra futotta az erejükből.

Ugyanakkor van még hátra három mérkőzés, még bárkiből válhat a torna hőse, és mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.