Frakkos fiúk a belvárosban

Gyakran előfordul, hogy amikor esténként kilépünk a szerkesztőség épületéből, az utca másik feléről muzsikát hallunk átszűrődni: szenvedéllyel játszott klasszikus zenét. A muzsika kellemesen simogatja a lelket, elkíséri az embert a hazaúton. Az a fiatalember, aki ilyenkor szebbé teszi az estjeinket tegnap a belvárosban, élőben is megmutatta magát.

Két, frakkba öltözött fiú telepedett ki a Fő utcára, Hoffer Frigyes - ő az, aki testvéreivel és édesapjával gyakran zenél otthonukban - és Bélik Tamás. Felállították állványaikat, rajtuk a kották, ruhacsipesszel rögzítve, hogy el ne vigye őket egy kósza szellő, aztán egyikük a hegedűjén, másikuk a brácsáján kezdett játszani.

Bélik Tamás és Hoffer Frigyes utcazenével búcsúztatták a nyarat
Fotó: Koppán Viktor

Mozart, Haydn, Dancla és Bériot szerzemények keltették életre az utcát. A fiúk legfiatalabb rajongója, egy totyogó még táncra is perdült, megosztva ezzel a közönséget, akik nem tudták eldönteni, az édes kisdedre vagy a szép dallamokra figyeljenek.

A két muzsikáló egyetemistával ugyan nem tudtam beszélni, de egy családtag volt olyan kedves és elárulta: a fiúk nem először zenélnek az utca népének, bár frakkot eddig nem viseltek.

- Ez jó gyakorlás: fellépnek, zenélnek és mosolyt csalnak az emberek arcára. Ennyire egyszerű - mondta el a rögtönzött koncerten Bélik Rebaka, Tamás testvére.