2016.08.23. 16:45
In memoriam Hegedüs László (1959-2016)
Szinte nincs olyan képe a közösségi oldalon, amelyiken egyedül van. Inkább mindig társaságban. Ő maga volt a társaság.
A nagy mesélő, a remek humorú, vérbő anekdotás, a fricskázó, öblösen nevető és megnevettető, összehúzott szemöldöke alatt szájával mégis mindig mosolygó, örök optimista, kedélyes, szívesen találkozó, kisujjkéréskor fél karját első szóra odaadó, ez mind ő volt, igen.
Egy vérbeli, szó szerinti közösségi ember. Ha kellett, cipekedett, máskor ételt osztott, fotózott, ötletelt, segített, fuvarozott, közben imádta a családját, támogatta a barátait. Távozása és hiánya most megmagyarázhatatlan űr. A Heti Betevő hajléktalanokat és szegényeket segítő ételosztásán lett rosszul, a szíve nem bírta tovább. Pont a szíve - ami a legfényesebb volt az egész emberben, s számolatlanul árasztotta a jót. Hege, a város, a világ most szürkébb, csendesebb. Holnap búcsúzunk tőled, de valójában csak köszönhetjük, hogy itt, köztünk voltál.
