Lányként a természettudományok és a karate világában

A Ciszterci Szent István Gimnázium tizenegyedik osztályos diákja azt tűzte ki célként, megmutatja a lányoknak, hogy a tűsarok, a szoknya és a tudósköpeny igenis nagyon jól mutatnak együtt. Hogy a tudományos, műszaki pályák nem csak a fiúk territóriumai. Esztert rengeteg minden érdekli, de már az is körvonalazódni látszik, merre viszi az útja érettségi után.

A ciszteres lány kitűnő tanuló, kémia és biológia fakultáción gyarapítja délutánonként a tudását, és azt is elmesélte, nyolc évig zongorázott. Szervesen kiveszi a részét az iskolai diákéletből is, tavaly diákelnök volt, a napokban pedig a városi diáktanács alelnöke lett a tisztújító ülésen. Láthatóan mindig a történések sűrűjében van, mint fogalmaz, szereti a dolgokat több oldalról szemlélni.

– Tavaly még mérnöknek, vegyészmérnöknek készültem, most orvos szeretnék lenni, mert közvetlenebb módon szeretnék az emberekkel foglalkozni – mondta.

Fotó: Koppán Viktor

Bár a családjában nem volt orvos, a pálya kötődik élete számos pontjához. Eszter három éve karatézik, és a sportot szeretné összehozni az orvoslással, életmódfejlesztéssel.

– Éppen egy éve kapcsolódtam be a Nők a Tudományban Egyesület munkájába. Azóta is szuper dolgok történnek velem. A nagyköveti státuszon felül céglátogatásokon, önismereti előadásokon vettem részt, bepillanthattam az egyetemek mindennapjaiba. Mindezek a szakmák megismerésében és az önfejlesztésben is nagy szerepet játszottak. A többi nagykövet lánnyal, például Molnár Janka Sárával – aki már fizika szakos egyetemi hallgató – is jó barátságot ápolok – mesélte, majd hozzátette, most már tudatosan figyeli, milyen a lányok hozzáállása a természettudományos pályákhoz.

– Szerintem mostanában kezdődik el az a folyamat, amikor a lányok már csak a lázadás miatt is, de felvállalják az érdeklődési körüket. Egyre többen vagyunk fizika, kémia, biológia és informatika fakultáción is. A legutóbb végzett osztályokban is sok lány ment jármű vagy építőmérnöknek. Évről évre gyarapodik a száma azoknak, akik így döntenek. Úgy érzem egyre többen nyitnak, és kevésbé próbálnak megfelelni ezeknek a társadalmi elvárásoknak, előítéleteknek – fogalmazott.

Visszakanyarodva a sportra, abba is beavatott, hogy pár hete kijutott a karate Európa-bajnokságra, Bulgáriába. A november végi megmérettetésre is óriási erőbedobással készül.

- A magyar versenyeken általában a második, harmadik helyen végzek. De a küzdelemre, amit beletettem, arra vagyok igazán büszke – mondta, majd arra a kérdésre, miért éppen a karatét választotta, így válaszolt: – Sokáig kajakoztam, táncoltam, de anyáék szerették volna, hogy a húgommal képesek legyünk megvédeni magunkat, ha az utcán ránk támadnak. Így mentünk el az első órára, mára pedig az életem része lett a harcművészet.