A Vasi-Hegyhát egyedisége

A Vasi-Hegyhát dimbes-dombos lankái, a Rába folyó közelsége, az egyedülálló vízivilág, a lápos területeken fészkelő madarak olyan látnivalót és turisztikai élményt kínálnak, amely valóban egyedinek számít hazánkban. A tájék népessége megszenvedte az elmúlt évszázadokat, igaz, voltak korok, amikor jól ment. Például akkor, amikor Vasváron székelt a káptalan, vagyis itt volt Vas vármegye gazdasági, egyházi, kulturális közepe. Egészen Trianonig megőrizte bájos jellegét és vonzáskörzetét a város, ám az elcsatolások érzékenyen érintették. Az ide tartozó falvak, kistérségek más országokba kerültek, a kereskedelem szó szerint befagyott, a település jellegtelenségbe süllyedt. Ezen még az itt áthaladó 8-as számú főút sem sokat változtatott.

 
Vasvár gazdag történelmi emlékekben. A mai Békeház helyén állt az az épület, amelyben 1664-ben megkötötték az egy időben szégyenletesnek nevezett vasvári békét. Nos, a legújabb kutatások szerint, s ezt megerősítette egy helyi történész, Barbalics Imre János is, a békekötés realitásokon alapult, ésszerű volt. Ugyanis nem kockáztatott több áldozatot az amúgy is kivérzett, a török elleni állandó, évszázados hadakozásba belefáradt országban. Az épület helyén ma korszerű intézmény áll, amely közéleti szerepet visz, kiállításoknak ad helyt. Falai között időnként konferenciákat is tartanak. Vasvár másik éke a főtere, amelyet több száz millióból nemrég rekonstruáltak. Ezzel egy valóban csinos, a középkori jelleget őrző városka jött létre.

Rövid sétát téve falai között érdemes megtekinteni egyik fő ékét, a domonkos rendházat. A pazar, nemrég felújított intézményt a 13. században emelték a szerzetesek, akik a 16. század közepéig maradtak. Itt található az a helytörténeti gyűjtemény, amely Európa-szerte ismert szakmai körökben. A város másik két meghatározó intézménye a városi könyvtár és a múzeum, de ide sorolható a Nagy Gáspár Művelődési Központ is. Emellett sajátossága  a  kálvária a Szentkúttal, amely évszázadok óta búcsújáró hely, ma pedig a zarándokturizmus egyik fontos állomása.

 
De nem csak Vasvárból áll a Vasi-Hegyhát. A szomszédos Oszkón működik a Hegypásztor Kör, sokrétű a tevékenysége. E faluban az aktivisták helyi termékeket, közte bort, mézet, pálinkát árulnak. A hegyen pedig bemutatják a zsúpkészítés fortélyait. Az oszkói hegy, mint maga a Hegyhát, gyönyörű látvány. Színes, csendes, sokrétű, akárha az Őrség és a Bükk legszebb részei keverednének. Pincesora pedig az ősi időket idézi fel. Hegyháti sajátosság a rengeteg kiskert is. Ennek terméséből élve vészelték át a nehéz időket. Újabban pedig a házipálinka-főzés dívik.

 
A Vasi-Hegyhátat könnyen elérheti a turista, ám a táj szépsége nehezen engedi el. Érdemes hát útra kelni.

A török nem szívlelte a várost, mert lakói sohasem hódoltak be. Ezért is esett Montecuccoli fővezér választása Vasvárra, megkötendő a híres békét, amely messze túlmutatott önmagán, az akkori európai viszonyok gyökeres átrendeződésének kezdetét jelentette. Bár látszólag a török jött ki jól a békéből, valójában elveszítette a háborút.