Száműzött napok emlékei

A középkor magyar- török háborúi után a XVIII. és a XIX. században az Oszmán Birodalom menedékjogot adott három kiváló államférfinak, akik a Habsburg-önkény elől menekültek: II. Rákóczi Ferencnek, Thököly Imrének és Kossuth Lajosnak. Az emigrációs helyszínek közül a rodostói a legismertebb, Isztambultól 120 kilométernyi távolságra, a Márvány-tenger partján. Az egykori ebédlőpalota 1718 és 1735 között adott otthont a hazánkat elhagyó, megtört szívű Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek és kíséretének, Bercsényi Miklósnak, Esterházy Antalnak, Csáky Mihálynak és a krónikás Mikes Kelemennek, aki annyira fájdalmasan és felejthetetlenül örökítette meg a száműzött napokat. Ők soha nem mondtak le a hazatérésről.

Törökországban ápolják Rákóczi Ferenc kultuszát, nemcsak a múzeumot gondozzák, de utcát is elneveztek az erdélyi fejedelemről. A múzeumot, melynek bejáratánál Rákóczi portréja köszönti a vendéget, a világ minden tájáról látogatják
(Fotó: Lovász Lilla)

Isztambul felől könnyen elérhető a város, hiszen csak követni kell nyugat felé a gyönyörű Márvány-tenger partvonalát. Rodostót törökül Tekirdagnak hívják, így keressük a térképen. Nem is nehéz feladat eljutni a Rákóczi-ház közelébe, hiszen tábla jelzi, merre van a Rákóczi müzesi . (Ha pedig mégis elkeverednénk a szűk tengerparti utcákon, biztosan akad majd egy üldögélő öregúr, aki szinte várván az útbaigazítás lehetőségét, korát meghazudtolva felpattan, és minden tiltakozás ellenére a kocsi előtt futva vezet a házig.) A múzeumban, a fejedelem egykori, mára szépen felújí- tott ebédlőpalotájában magyar szóval fogadja a látogatót Ali, a gondnok, aztán az ódon falak között járva a remek bemutatót látva büszkén állapíthatjuk meg: a törökök nagy becsben tartják közös múltunk e szeletét. (A többiről, például a hun rokonság-ról nem is beszélve, de az egy másik történet lenne.) Annak ugyancsak örülhet a magyar vendég, hogy szó sincs egyszerű, turistáknak való tízperces látványosságról, hiszen kíváncsi török ifjak és felnőttek között lépkedve eleveníthetjük fel Közép-Európa leghosszabban tartó szabadságharcának napjait.

A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc (1703 1711) a Habsburg Birodalomba fojtott Magyarország állami önrendelkezésének visszaállítását tűzte ki célul. A háborút lényegében csak könnyűlovassággal megharcoló magyarok katonai sikerei máig meghökkentik a szakértőket. De győzni nem lehetett. A küzdelmet lezáró szatmári békét a fejedelem élete végéig nem fogadta el, előbb Lengyelországba, majd Franciaországba menekült, onnan 1717 őszén III. Ahmed szultán meghívására érkezett udvartartásával Törökországba.

Rákóczinak az akkori Rodostó szélén tágas, kertekkel övezett tengerparti épületeket, kíséretének a szomszédos örmény városrészben huszonhárom házat, lovaik számára pedig hét széles legelőt utaltak ki. Biztonságát nyolcvan janicsár katona szavatolta, de erre szükség is volt, mert a fejedelem élénk levelezést folytatott a francia, spanyol, orosz és lengyel udvarral.

Ám nemcsak politizált, írói babérokra is tört, akkor szü-letett például az Emlékiratok és a Vallomások című műve is. De Rákóczi hiába szenvedett és reménykedett, haza már csak a hamvai kerültek 1906-ban.

A fejedelem ebédlőpalotájának tartott törökországi épületben 1968 óta működik az emlékmúzeum, amit hazánk 2007-ben újíttatott fel, a nagyszerű, többnyelvű kiállítást pedig 2010-ben állítot- ták össze, hogy végigvezessék a látogatót a Rákóczi-családfa érdekességeitől kezdve a szabadságharc eseményein át a Rodostóban eltöltött évtizedekig.

A háromszintes ház legtetején Rákóczi legszemélyesebb tárgyai fogadják a látogatót. Az erdélyi fejedelem szelleme mintha még ma is a falak között időzne, s figyelné, amint a különböző égtájak felől érkezett turisták beleképzelik magukat a száműzetésben lévők mindennapjaiba.

Az egykori társalgó bejá-ratánál ott áll Rákóczi saját kézzel, aprólékosan kifara-gott óriási karosszéke és ki tudja, a fejedelem talán még most is ott ül, elmereng az élet dolgain, s lélekben visszavágyik szeretett hazájába.