Időutazás és az értékek őrzése Gyenesdiáson

Gyenesdiáson több módon is tisztelegnek az egykori tudós kutató, polihisztor emléke előtt, s mindezek a településre látogatók számára is tanulságot és érdekes, élménydús időtöltést jelentenek.

A település meghatározó személyisége volt az 1887-től 1965-ig élt Darnay-Dornyai Béla, kinek nevét viseli az a boronapince, amely már élete idején is több száz éves volt. Az 1644-ben épült pincéhez – melyet a halászmesterséggel foglalkozó Darnyai család a 18. század közepétől tulajdonolt – a 19. század közepén présházat építettek. Ezt az épületet örökölte és mentette meg az enyészettől az első világháború után Darnay-Dornyai Béla. A Gyenesdiás honlapján találhatóak szerint „A pince fából, egy darab vas hozzáadása nélkül oly módon épült, ahogyan ma már a Balaton mentén, de az egész ország területén sem építkeznek.

A pince gerezdeléssel és zsilipezéssel egymásba rótt rendkívül vastag deszkákból, ún. boronafából készült; ajtaja is súlyos boronaajtó, mely facsapon forog és „kölkes fazárral” csukódik; hornyolt végű hatalmas mestergerendáján a mészréteg levakarása után pedig a következő értelmű, szarkalábcsővel felvésett fölirat került elő: Anno dominy 1644 Jesus Hominum Salvator”. Darnay-Dornyai Béla halála után idővel másokhoz került az épületegyüttes, melyet közel két évtizede megvásárolt az önkormányzat. Itt ma szőlészeti bemutatóudvar, rendezvénypajta és helyi termékekre, környékbeli borokra alapozott vendéglátóhely is működik. – Amikor megtudták az emberek, hogy önkormányzati, közösségi tulajdonba került a Dornyay-boronapince és udvara, sok mindent felajánlottak. Emellett vásároltunk is eszközöket, és reparáltuk azokat. Egy része a Georgikon Majormúzeum gyűjteményéből származik. Ők készítették az installációkat és 17. századi belső enteriőrt. Aki Gyenesdiásra ellátogat, időutazásnak is részese lehet – mondta el Gál Lajos, a település polgármestere.

A pince házigazdájaként Somogyi Zoltán számára is fontos a múlt értékeinek őrzése, az elődök tisztelete. – A pince jövőre 375 éves lesz, készülünk arra, hogy kellőképpen megünnepeljük az évfordulót. A térségben nincsen ilyen korú, eredeti állapotában lévő boronapince. Azt gondolom, ha ezt a kort megérte, próbáljuk mi is megtartani. Abba kell belegondolni, hogy az a gerenda, ami az 1644-es vésettel van ellátva, vajon hány éves fából készülhetett, hogy abból ki tudtak faragni egy ilyen oszlopot: mikor kezdhetett el nőni, milyen története lehet. Ez olyan örökség, melyet nekünk értékelnünk kell – mesélte el Somogyi Zoltán gondolatát, melyet a látogatókkal is meg szokott osztani.

A település is tiszteleg a a polihisztor Darnay előtt: utca viseli nevét, és a nagyközségi Pantheonban is emléket állítottak neki. – Sokat köszönhet a családnak a település. Az 1700-as évektől az 1800-as évek közepéig volt egy fatemplom, amely nagyon rossz állapotban volt, és el kellett bontani, így Diásnak több évtizedig nem volt temploma. Darnay-Dornai Béla édesapja, Mihály 1894-ben pénzt adott, hogy templom épüljön Diáson, mely két év alatt készült el – mondta el a polgármester. Ebben az időben még gyerek volt Darnay-Dornyai Béla, aki később tanulmányai után Salgótarjánban élt, kutatta lakólyének történetét, s gyakran visszajárt e vidékre.

Tanár és geológus volt, geotúrákat is szervezett. Föltérképezte a Keszthelyi-hegységet és a környéket. Disszertációt írt a Hévízi-tó vándorlástörténeti útjáró, ez volt az alapja, hogy létrehozzunk egy geotúrát: A tó több millió év alatt, több feltörési ponttal jutott el jelenlegi helyére: ezt azt utat követi a Hévízi-tó vándorlástörténeti útvonala, amely a térségi kerékpáros térképeken is rajta van – szólt a közel 20 kilométeres útról Gál Lajos. A térségben egy másik, a kutató emléke előtt tisztelgő útvonalat is kijelöltek: a 16 kilométeres Darnay-Dornyai Béla-emléktúra, a hét kilátóra vezeti a turistát. – 1965-ig a környéken planétásként festette a túraútvonalakat. Rengeteg balatoni, bakonyi és egyéb turistakalauz született az ő keze nyomán.

Neki nagyon sokat köszönhet a Balaton és a térség. Nem csak az ökoturizmus atyja volt. Múzeumigazgatóként leírta a környék összes temetőjét, feltárta az avar sírokat, a vaskori temetőket. A jelmondata az volt: honismerettel a honszeretethez.