Kapunyitás a világra: Arcus Temporum, Pannonhalma

Mintha nem is egy 1000 éves egyházi intézmény falain belül zajlana, annyira progresszív, a korra és a társadalmi környezetre olyan korszerű módon reflektáló eseménysorozat, a tizennegyedik pannonhalmi művészeti fesztivál, az Arcus Temporum.

Hortobágyi T. Cirill, nemrégiben beiktatott főapát, az esemény igazán cool honlapján – a tervező Takács Benedek grafikus, volt pannonhalmi diák – olvasható beköszöntője szerint, a szerzetesközösség az idei programok sorával azt a kérdést veti fel, hogy „...hol húzódnak ma egyéni és közösségi életünkben szakadékok és árkok? Hol kellene végre elfogadnunk a kinyújtott kezet – és hol nincsen erre még erőnk?”

Ami a szimbolikus szakadékokat és árkokat illeti, ezekből országon belül és országhatárokon kívül is van bőven, és úgy tűnik, ez a pannonhalmi Szent Márton monostorból is elég jól látszik. És hogy mit gondolnak erről a szerzetesközösség tagjai? „...Az elmúlt években Pannonhalmát olyan hellyé próbáltuk alakítani, ahol párbeszédbe léphet tradíció és innováció, régi és új, közösség és vendég, hívő és nem hívő. Szinte mindennap megtapasztalhatjuk, hogy a hozzánk érkező vendégekkel, rászorulókkal, zarándokokkal és látogatókkal együtt részünk van az osztozás és a közös ház mindenkit gazdagító élményében.”

Zene, kiállítás, irodalom, spiritualitás – a fesztivál programjának sajátos műfaji felosztása Pannonhalmán természetes módon simul egybe. Nem mellesleg azért, mert Pannonhalma hosszú idő óta és következetesen képvisel progresszív kulturális programokat, amelyek valódi összegzését jelenti ez a nyári fesztivál.

Az igényes, több műfajban is „prémium” szórakozást kínáló program klasszikus és kortárs szerzők művein keresztül, kiváló előadók részvételével, láthatóan azzal az igénnyel lép fel, hogy a valóságra reflektáljon. Ez az attitűd a bencésektől hagyományosan amúgy sem áll távol. Nem meglepő, hogy a fesztivál egyaránt hordoz világi, civil és szerzetesi, egyházi elemeket is.

Dejcsics Konrád OSB kulturális igazgató a honlapon is olvasható interjújában azt is jelzi, hogy a „kibékülés” gondolatkörével és a fogalom különféle jelentésárnyalataival fog találkozni az, aki a nyitottság és elfogadás légkörének szellemében összeállított programokon vesz részt.

A hangversenyprogram többek között Bartók és Stravinsky, Bach és Kurtág, Beethoven, Schnittke, Crumb, Fauré, Schubert és Messiaen műveinek megszólaltatásával ígér izgalmas párbeszédet.

Az irodalmi program egyik résztvevője, Mácsai Pál, aki egyszemélyben a művészeti fesztivál házigazdája is, így ír az előtte álló augusztusi napokról: „A házigazdának nem dolga, hogy jól érezze magát: a vendégei érezzék jól magukat. Patetikusabban, vagy nagy szavakat használva valamiféle szolgálat, de hát az a baj, hogy én bizony azzal a szándékkal megyek, hogy jól érezzem magam. Természetesen nem azt várom, hogy én el legyek ott szórakoztatva, és csudás élményeket fogadjak be, miközben jó borokat iszom, hanem azt várom, hogy valamit megértek a helyből, a hely szelleméből, és hát bizony, akármilyen önzően hangzik, önmagamból. Vagy a helyemről a világban.”

És hogy milyen műveken keresztül kommunikálnak és építenek időíveket idén Pannonhalmán?

A képzőművészeti program idén két részből áll. A kortárs alkotók munkáiból összeállított Kibékülés című kiállítás kurátora, Mélyi József így ír az anyagról: „A kortárs művészet inkább rámutat, mint felold, inkább élez, mint békül. A két irány mégsem zárja ki egymást: az éles kérdésekből kiinduló párbeszéd megbékélő válaszokhoz is vezethet… A kiállítás tükröt tart a közösség múltja és jelene elé, felmutatja a folyamatosan változó jövőképeket – a kérdések nyomán nemcsak a kibékülés fogalmának mai jelentés-lehetőségei bontakoznak ki, de a szavakból és gesztusokból kirajzolódik az apátság elmúlt negyedszázadának története is. A válaszokra váró nyitott művek és az interjúk nyomán áttetszővé, s talán átjárhatóvá is válnak a templomi teret és a kortárs művészet terét elválasztó falak. ”

A másik kiállítás (Két világ között – menekültek itthon és a Közel-Keleten) egy égető problémára, ha úgy tetszik, sorskérdésre reflektál. Hölvényi Kristóf volt pannonhalmi diák Libanonban, Jordániában és Irakban készült, a menekültválság pillanatait megörökítő dokumentarista fotóit mutatja be.

A fesztivál sajátosságát nyilvánvalóan az a spirituális töltet adja, ami a helyszín és az ott élő bencések sajátja. A szerzetesközösség fizikai és szellemi értelemben is megnyitja a kapukat a látogatók előtt. A fesztivál egyik sajátossága, hogy a szerzetesközösség maga is kínál különböző programokat (pl. egyedi vezetések a monostor szakrális tereiben és közös imádságok). Ezekre az utóbbi programokra, a befelé fordulást elősegítendő, kisebb csoportokban kerül sor, ezért ajánlott még időben helyet foglalni rájuk!