2019.02.03. 14:00
Palermo semmit sem rejteget a látogatók fürkésző szeme elől
A sziget északnyugati részén, a Tirrén-tenger partján fekszik a „főváros”, Palermo. A titokzatos utcákkal és sikátorokkal hódító mediterrán város még novemberben is elvarázsolta az utazót.
... hiszen a kultikussá vált maffiaéletet bemutató alkotáshoz gyakran forgattak a városban
Fotó: Benedek Bálint / Zalai Hírlap
A sziget népszerűsége töretlen az európai utazók körében, melynek egyik oka, hogy szinte az egész évben kellemes az időjárás. Az előző évi kimutatás szerint augusztus volt a legforróbb hónap, ilyenkor gyakran 30 Celsius-fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála.
Ottjártunkkor novemberben sem kellett a kabát, Európa egyik legnagyobb színháza, a Teatro Massimo előtti téren mindenki rövid ujjú pólóban sétált. Az elegáns, monumentális épületet G. B. Filippo Basile tervezte, a munkálatokat 1875-ben kezdték el. A nézőtér 450 négyzetméteres, s 3200 fő befogadására képes. Ezen a helyen játszódik a Keresztapa III. című film zárójelenete. S még megannyi épület tűnhet ismerősnek a mozivászonról, ami nem véletlen, hiszen a kultikussá vált maffiaéletet bemutató alkotáshoz gyakran forgattak a városban.
Rajongókként minden arcban kerestük a maffiózót, azonban az állandóan lüktető sétálóutcán muzsikusokkal és számos nemzet turistáival akadt össze csak a tekintetünk. A turisták biztonságára több száz rendőr figyel, s mint oly’ sok európai városban, itt is betonelemekkel zárják le az utcákat. Azért, hogy kevésbé legyenek lehangolóak a torlaszok, fiatalok rajzokkal díszítették ezeket.
Egyébként a 725 ezer lakosú Palermót Conca d’Orónak, azaz aranykagylónak is nevezik. A város Monreale mögötti hegyek és Monte Pellegrino között fekszik. Központja kétszáz évvel ezelőtt Európa egyik legpompásabb belvárosa volt, napjainkban a pusztulás és pezsgő élet számos változatát mutatja. Az óvárosban sok a romos épület, amely részben még a második világháború bombatámadásainak maradványa. A város más részein reggeltől estig zsúfoltak az utcák, a helyiek itt élik életüket. A legnagyobb élmény a palermói székesegyház, ami egykoron muzulmán mecset volt, és csak 1185-ben alakították át keresztény templommá. Erre a korra utal a tiszta normann stílusú karzat, a főportál azonban a katalán befolyásról árulkodik, a templombelső és a kupola pedig 18. századi építőművészet jegyeit őrzi. Belül találjuk a királyi és császári család egyszerű síremlékeit, például II. Frigyes császárét is.
Az építészeti értékek felkutatása után kanyargó szűk utcákon át a turisták elől elzárt, titokzatos sikátorokon keresztül jutottunk el arra a piacra, amit a helyiek olyannyira kedvelnek. S valóban itt már nem repkedtek angol kifejezések a levegőben.
Az utcák elhanyagoltak, az épületek kopottak. Néhány sarokkal arrébb egy háromkerekű, apró Piaggio autóra rengeteg kacatot rakott a tulajdonosa, ugyanitt könyékig olajos férfiak motorokat szereltek.
Palermo egyik arcát sem rejtegeti, s ettől válik szerethetővé, no meg a Mondello, Addaura, Barcarello, Vergine Maria, Arenella, Romagolo partszakaszokon található fehér homokos strandjaitól.