Történelmi és gasztronómiai kalandok a Nagykunság „fővárosában”

A Nagykunság „fővárosának” tartott, napjainkban csaknem húszezer lakosú járási székhely a Hortobágyi Nemzeti Park déli csücskénél található. Létezését IV. Béla királynak köszönheti, aki a tatárjárás után nomád kunokkal népesítette be a kihalt, sík vidéket. A kunság ma is fogalom, az ismerkedést éppen ezért érdemes a Györffy István Nagykun Múzeum Kunok öröksége című állandó kiállításának megtekintésével kezdeni. A kunok több évszázados történetébe, életmódjába való beavatás után eredjünk a kunhalmok titkainak nyomába, amelyek a város határában magasodnak. A városból a Debrecen felé vezető régi „sóúton” jutunk ki a kunhalmokhoz, de megállít bennünket egy ugyancsak ritka műemlék, a Zádor-híd, amelyet az 1800- as évek elején a Hortobágyihoz hasonlóan kilenclyukúra építettek.

Köveit állítólag madártojásokkal oltott mésszel ragasztották össze, két szélső pillérét azonban az 1830-as nagy árvíz elsodorta. A híd arról is nevezetes, hogy a Tisza szabályozása óta már nem folyik alatta víz. Környéke természetvédelmi terület, ahol több kunhalom is található (például a Zádor-, a Lőzér- és az Ágota-halom), amelyekhez mondák és legendák kötődnek. A pusztán felejthetetlen élmény a naplemente, a tanyák, a gémeskutak, a juhnyájak látványa. Ezután a Nagykun Millenniumi Emlékműhöz látogassunk el, amely szintén egy sziklával és ősgyeppel borított jelképes „kundombon” áll, Györfi Sándor szobrászművész monumentális alkotása 1239 húsvétját idézi, amikor IV. Béla király fogadta a kunok büszke vezérét, Kötöny kánt. A 4-es út mellett, a 160-as kilométerkőnél a Kis Hegyesbori- halmon (93,5 méter) látható kilenc szoborral a Kun Emlékhely, amelyet a kunok számára jelentős esemény, a redempció (megváltás) 250. évfordulóján avattak fel. Mindez a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma Kutatóintézeteként működő egykori növénynemesítő telep közelében található, a 2,5 hektáros arborétum pedig ugyancsak kihagyhatatlan, akárcsak a közeli Kecskeri-puszta és a tó, valamint a Bene tanya, ahol a „Pusztai Róka” Nomád Hagyományőrző Egyesület a kun lovasnomád kultúrát eleveníti fel.

A városnéző séta fontos állomása a karcagiak által különösen nagyra becsült Kossuth Lajosról elnevezett tér, közepén az „Angyalos”, mai nevén Viktória-kúttal, a szecessziós stílusban épült Városházával, az I. világháború hősi halottainak, a legendás jászkun huszárezred katonáinak emlékművével. A Nádor- oszlop a város legrégibb köztéri alkotása a rendkívül szép református templom mellett látható. Érdemes oda is benézni, akárcsak a város többi templomába is. A Kossuth tér nevezetes épülete még a bíróság és a volt Bárány vendéglő és szálloda, ez utóbbi ma iskolaként funkcionál. Itt áll a gimnázium emeletes eklektikus épülete, valamint a Karcagi Nagykun Református Általános, azaz „Csengős” Iskola, ahol egykor az udvar kerítésének sarkaira épített kis tornyokban szólalt meg a tanórák kezdetét és végét jelző csengő. A város a gasztronómiában élen jár: a karcagi birkapörkölt immár hungarikum, sokakat vonz a híres Karcagi Birkafőző Fesztivál. Időzíthetjük a látogatást erre, vagy – érdeklődés szerint – a Nagykunsági Kulturális Napokra, a Karcagi Lovasnapra, esetleg az országos sportversenyek, motorostalálkozók idejére, háromévenként pedig a Kunok Világtalálkozójára.