Darusereg a Hortobágyon

A daruvonulás, amely az ősz egyik legvonzóbb természeti eseménye, szeptember közepétől november elejéig tart.

Az ilyenkor látható több tízezer daru naponta ismétlődő hajnali „kihúzásának” és alkonyati „behúzásának” látványa a hortobágyi puszta fölött gyönyörű, a vörösben játszó égbolton, kísérőzeneként a madarak különleges, krúgató hangjának hangulata felejthetetlen élmény. A darucsapatok Skandinávia keleti feléről, Nyugat-Oroszországból, illetve a balti államok területéről érkeznek, de időnként Európa keleti csücskéből, sőt néha még Ázsiából is jön utánpótlás. Az ilyen évek adják a rekordokat: ez történt 2018-ban, amikor több mint százhatvanezer daru pihent meg a Hortobágyi-halastavak sekély vizén és környék vizes, mocsaras rétjein.

A darvak rendkívül éber és félénk madarak. A legkisebb zajra, hangra, szokatlan mozgásra, huss, már el is repültek biztonságosabb helyre. Óvatosságból választják éjszakai pihenőhelyül a tiszta vízfelületű tavakat, mert így nem tudják a ragadozók észrevétlenül megközelíteni őket. Napközben a halastavak környékén lévő szántókon, aratás utáni tarlókon táplálkoznak, az elhullott kukorica- és különböző gabonaszemek változatos, sok energiát adó menüjéből feltöltik tartalékaikat a hosszú út előtt, hogy kitartson Afrika északi partjaiig, ahol a telet töltik. Kifejezetten szociális lények, mindig csapatot alkotnak, megvédik a gyengébbeket, a fiatalabbakat. A csapatszellem nyilvánul meg abban is, hogy a V vagy Z alakban repülő madarak rendszeresen váltják az élen nagyobb terhelésnek kitett vezetőket, nehogy kimerüljenek. Nem gondolnánk, hogy egy életre – ez körülbelül húsz év – választanak párt maguknak. Ők a madárvilág leghűségesebb párosai.

A háziasított, szelíd daru régen a parasztudvarok őre volt, jellegzetes, erős hangjával jelezte a veszélyes betolakodót. A fiatal legények darutollat viseltek a kalapjukon, a hagyomány ma a hortobágyi pásztorok fejfedőjén él tovább.

A felnőtt korában négy-öt kilogramm súlyú, nagy, 110-120 centiméteres testű madár kiterjesztett szárnya két méter körüli, tollazata palaszürke, a feje teteje pedig élénkpiros, mintha kis sapkát viselne.

A daru védett madár, eszmei értéke ötvenezer forint.

A Hortobágyon a vadlúdvonulás is legalább olyan látványosság, mint a daruhúzás, bár nyári ludakat egész évben láthatunk, egy részük ugyanis itt költ. Ősszel a Közép-Szibériából, az Ural túloldaláról érkező lúdcsapatok csatlakoznak a helyi állományhoz, van olyan stádiuma a vonulásnak, amikor a Hortobágyon kétszázezer lúd is van. A vadludak vonulásának ideje november első két hete, de az időjárás ebbe gyakran beleszól.

A daru- és vadlúdvonulás a Hortobágyon mindig népszerű, a vezetett hajnali és alkonyati túrákon részt vevőknek lélegzetelállító látványban lehet részük.