Hóman Bálint: „Nekünk, magyaroknak Székesfehérvár a városok városa”

A fordulatos életút 1885. december 29-én vette kezdetét, ekkor Budapesten világra jött Hóman Ottó klasszikus-filológus egyetemi tanár és pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Borbála hatodik gyermeke, Bálint.

Anyai rokonsága úgyszólván vonzotta a politikai pályára: egyik nagybátyja, Darányi Ignác agrárpolitikus 12 évig vezette a földművelésügyi minisztériumot. Másik nagybátyjától született unokatestvére, Darányi Kálmán több miniszteri tárcát is birtokolt, 1936–1938 között pedig Magyarország miniszterelnöke volt. Hóman Bálint mindazonáltal nem tartotta magát vérbeli politikusnak, és életpályája sem ebbe az irányba indult el.

1903-tól 1907-ig a Budapesti Tudományegyetem történelem–latin szakos hallgatója volt. Tehetségét jellemzi, hogy már 1908-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1908–1922 között az Egyetemi Könyvtárban haladt felfelé a hivatali ranglétrán, közben változatos tárgyú ős- és középkortörténeti tanulmányokat publikált. Az utolsó teljes békeévben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és ekkor vette nőül gyarmatai Dáni Borbálát, akitől fia, ifjabb Hóman Bálint (1919–2006) született.

Szakmai sikerei emelkedő pályán találták: a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, majd Horthy Miklós kormányzó az 1526 előtti magyar történelem nyilvános rendes tanárává nevezte ki a Pázmány Péter Tudományegyetemre: két állásáért azonban nem kapott két fizetést. Hóman Bálint professzor 1928-tól kezdte közreadni legismertebb társszerzős művét, a magyar múlt szellemtörténeti alapon készített szintézisét, amelyben ő a kezdetektől 1440-ig tartó időszakot adta elő.

Hómant 1929-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai sorába választotta. Ekkor ért fel tudósi pályája zenitjére. 1931-ben megkapta a tudományos és művészi pályán szerzett érdemekért a korban adható legnagyobb elismerést, a Corvin-koszorút (emellett 1935-ben a Corvin-lánc birtokosává vált).

1932-ben élete a tudománytól a politikába fordult: megörökölte gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás­ügyi miniszteri tárcáját és kis megszakításokkal 1942-ig irányította hazánk kultúrpolitikáját; egy ideig unokatestvére, Darányi Kálmán kormányában. Miniszteri munkájának egyik legfontosabb gondolata a teljes magyar művelődés iránt érzett felelőssége lett. „A népművelődés s magaskultúra között nem vagyok hajlandó semmiféle ellentétet vagy rangbeli különbséget elismerni.” A tudós politikus ehhez híven szegény sorsú tehetséges gyermekek és fiatalok sokaságát karolta fel.

1932 novembere újabb közfeladatot hozott számára: ekkor kérte fel Székesfehérvár küldöttsége arra, hogy vállalja el a képviselő-jelöltséget. Hóman Bálint a választást megnyerte és 1945 tavaszáig Székesfehérvár országgyűlési képviselője maradt.

A város életében ez az időszak a XX. század legdinamikusabb fejlődését hozta. Igaz, ehhez kellett Csitáry G. Emil polgármesteri munkája 1931–1941 között, de az eredmények nem születtek volna meg Hóman befolyása nélkül. A mai városháza, a strand és sportuszoda, meg a Rózsakert kialakítása, a Teleki- és a Vasvári-gimnázium, a Ciszterci-gimnázium mai épülete, több iskola alapítása, a Szent István Király Múzeum bővítése, az Aba-Novák Vilmos alkotta pannók megszerzése, a Szent István-szobor felállítása: ezekben mind nélkülözhetetlen érdemeket szerzett. A Hóman lobbierejével kivívott fejlesztések a város ipari-gazdasági életét is fellendítették.

Az ősi koronázó főváros ezt a dinamikus életszakaszát a jubileumi év ünnepségeivel tetőzte be. Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából augusztus 18-án a városháza belső udvarán az országgyűlés felső- és alsóházának együttes ülésén kihirdetik az 1938. évi XXXIII. törvénycikket István király emlékének megörökítéséről. Ez a törvény ünnepnappá, munkaszüneti nappá nyilvánítja Szent István ünnepét, augusztus 20-át. (Három nemzeti ünnepünk közül ma ez a legelőbbre sorolt emléknap: az állami ünnep!)

Hóman Bálintot 1934. október 3-án választotta díszpolgárává Székesfehérvár. Ekkor mondta: „Nekünk, magyaroknak Székesfehérvár a városok városa.” Nem túlzott. De a város hálája sem tekinthető túlzásnak: jellegzetes alakját, magas-testes termetét Aba-Novák Vilmos a városháza és a Nemzeti Emlékhely (Romkert) seccóján egyaránt megörökítette.

Lelki nagyságába gondolatai engednek betekinteni. Szintén Székesfehérvárott írta le nemzetszemléletének hitvallását (1939). „Ne firtassuk, hogy ki a jobb magyar a másiknál, mert a magyar szónak nincsenek fokozatai! Nincsenek magyar és magyarabb, legmagyarabb magyarok, csak magyarok és nem magyarok vannak. Szent István államközösségében élünk, szigorúság és megalkuvást nem ismerő önkritika magunkkal szemben. Ez a kötelességünk.”

Közszereplésének utolsó évei a revíziós eredmények öröme és a második világháború gondjai között teltek. Amikor 1944. március 19-én Németország megszállta Magyarországot, Hóman Bálint egyedül, igazi államférfiként volt elég bátor tiltakozni Edmund Vee­senmayer német nagykövetnél. „A nemzeti önrendelkezés formális helyreállítása, az állami szuverenitás és a hatóságok rendelkezési szabadsága egymagában nem elegendő. A nemzetnek meg kell szereznie azt a meggyőződést, hogy ez ténylegesen így is van.

Mindaddig azonban, míg mindez beállhat, a magyar népet és a magyar hatóságokat a legnagyobb tapintattal kell kezelni, nehogy a megalázottság érzése gyökerezzék meg a magyar lélekben. Önérzetes magyarok számára a lebecsültetés és még inkább a leigáztatás érzése – ha a német nép magas szellemi képességeit, a katonai erényeit mégannyira is nagyra becsüli – egyenesen elviselhetetlen, és ezeknek az érzéseknek a kicsírázása egyenlővé válhat a Magyarország és Németország közötti baráti érzések halálos megsértésével.”

A második világháború vége Hóman életében is balfordulatot hozott: 1945 júliusában osztrák földön került amerikai fogságba; nem sokkal ezután kizárták a Magyar Tudományos Akadémia soraiból. Az év novemberében a „háborús bűnösök” egyik csoportjával szállították haza Magyarországra.

Németbarátsága, közreműködése a zsidótörvények meghozatalában, a Szovjetunió elleni hadba lépés megszavazása: ezek lettek „háborús bűnösségének” sarokpontjai. A szovjet megszállás árnyékában lefolytatott népbírósági tárgyaláskor vajmi keveset számított hivatalos tiltakozása hazánk nemzetiszocialista német megszállása ellen; szintén keveset számított, hogy politikai befolyását zsidó életek mentésére fordította, amiről az általa megmentettek is tanúskodtak perében. A népbíróság 1946-ban életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. 1950-ig a kőbányai Kisfogházban, azután az Államvédelmi Hatóság váci börtönében sínylődött. Az embertelen bánásmód, a kezeletlen cukorbaj miatt hunyt el Hóman Bálint, 66. életévében.

A váci rabtemetőben jeltelen sírban hantolták el. 2000 nyarán tárták fel nyughelyét. Földi maradványait a sikeres azonosítás után 2001. október 13-án temették újra, immár méltó körülmények között Tasson, a Darányi-sírkertben.

2015. március 6-án a Fővárosi Törvényszék bűncselekmény hiányában felmentette Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól: így elhárult annak jogi akadálya, hogy a Magyar Tudományos Akadémia helyreállítsa Hóman akadémikusi tagságát, ám ez mindmáig, 2021. június 2-áig nem történt meg.

(A szerző történész, Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont, Székesfehérvár)