Az átverés magasiskolája

S. Töttő Rita újságíró nagyon jelentős problémát érintett, amikor egyik cikkében a mozik hangerejével foglalkozott. Tapasztalataim alapján úgy vélem, ez csak a sok-sok emberi érzékelést romboló dolog egyik kinyilatkozása.

Amikor ezzel a jelenséggel találkozom, Bogár László figyelmeztető szavai jutnak eszembe a fogyasztói emberrobotok kineveléséről. Egy időben túlzásnak tartottam az ezzel kapcsolatos kijelentéseit, de egyre sűrűbben szembesülök olyan jelenségekkel, amik erre utalnak. Mielőtt még felsorolnék néhányat, szeretném idézni Donald O. Hebb tanulásról szóló néhány mondatát A pszichológia alapkérdései című könyvéből. „A tanulás maga az agyban lévő kapcsolatok megváltozását jelenti, a teljesítmény pedig az a válasz, vagy azok a válaszok, melyeket a megváltozott kapcsolatok határoznak meg.” Háromféle tanulást különböztet meg, „egyik sem vezet szükségszerűen a válaszhoz a tanulás idején és ilyenkor a tanulás megjelenését csak egy megváltozott későbbi válasz mutatja”. A tanulás eredménye a viselkedésben nyilvánul meg. Tanulhatunk ösztönösen, tudatosan, tanulhatunk abból is, ami sokszor ismétlődik környezetünkben, mert ez rögzülhet.

Mindez egy karácsonyra kapott társasjáték kapcsán jött a felszínre. Van hozzá hatvan-egynéhány pszichedelikus állapotban készített rajzos kártya, amik közül kb. 21-22-n van valamiféle valósághoz köthető ábrázolás, pl. madárijesztő, de olyan környezetben, ami valótlan. Mindenki hat lapot kap. Az első vállalkozónak valamelyik kártyájáról kell mondani egy igaz állítást, ez lehet egy szó, vagy egy mondat. Mindenki megkeresi a kártyái közül azt a két lapot, amiknek valami köze lehet ehhez az igaz állításhoz és átadja a közlőnek, aki felfordítva egy számozott helyre rakja ki a kapott lapokat. Ezek közül kell kitalálni, melyik az eredeti. Számmal kell tippelni. Végig a játék alatt valami furcsa ellenérzés volt bennem, nem tudtam miért. Végül rájöttem, hogy egy valóságot nem lehet olyan képről mondani, aminek eleve semmi köze a valósághoz, mert az hazugság, csak látszólag igaz. Egyetlen igaz dolgot lehet róla mondani, hogy nem valóságos. 

Hasonló ehhez az a reklám, amiben egy család étkezik, de az apuka feláll, mert dolgozni megy, kamionos. A kisfia szomorúan néz utána. Nem építhetnek együtt hóembert, nem lehetnek együtt. De eloszlatható a szomorúság, mert egy telefonos alkalmazással együtt lehet a család. Ismét mindenki boldog. Óriási hazugság, hiszen csak virtuálisan lehetnek együtt, valóságosan nem. Ez a reklámbeli család már nem tudja megkülönböztetni a valóságos valóságot a virtuális valóságtól, mert elfogadja azt az üzenetet, hogy dolgozz minél többet, akkor meg tudod venni a kínálatból, amit csak akarsz, és pótolhatod az igazi (ingyen) megszerezhető élményeket jó pénzért. A virtuális valóságot a pénz, a haszon vezérli, mindegy ki áll mögötte, mert az ember itt már nem számít, ha gazdag, ha szegény. Még a reklámoknál ma már az erre a szemléletre való ráterelés természetesnek tűnik, de megdöbbentő, hogy pl. értékes tv-műsorokban is ezt tapasztalja az ember. A Virtuózok műsorát olyan elemekkel rakták tele, ami nem illett ehhez a műfajhoz. Kezdve a két műsorvezetőn és folytatva a folyamatos vetítésen, amiben a bugyirózsaszíntől a metálzöldig minden szín fellelhető volt. Amikor komolyzenét hallgatok, az különböző érzelmekre és képekre inspirál, amit magam élek meg a lelki szemeim előtt, belül. Nekem nincs szükségem, hogy a képembe nyomják, mit asszociáljak a zene alatt, mert az nem asszociáció, hanem rám kényszerített kép és szín. Véleményem szerint ugyanebbe a hibába estek a Röpülj páva közvetítésénél is. A Dal pedig már a virtuális térben zajlik legnagyobbrészt, az ember, az énekes alig látszik ki belőle. Vajon mikor lesz tömeges ébredés ebből a manipulált állapotból? Megmaradunk embernek, vagy valami torzszülött válik belőlünk úgy, hogy észre sem vesszük?!