Én vagyok az ügyfél, a vevő…

Miért komor, miért nyers, vagy csak egyszerűen fapofa? Mindez számomra oly bosszantó. Gyakran jut eszembe az a vicc, miszerint a Vevő megkérdezi az eladót: megismer kisasszony? Nem! – mondja az eladó. Erre a vevő leveszi a „maszkját” és ismét megkérdezi az eladót: megismer kisasszony? Az eladó ismételt Nem válaszára közli a vevő: Kisasszony, hát én vagyok a VEVŐ!

Ám január 5-én kellemes csalódásban volt részem, szinte feldobódtam. Kért időpontra, 12.30-ra érkeztem az OTP Ősz utcai székházába. Már a bejárati ügyfélfogadó pultnál udvarias, mosolygós hölgy volt segítségemre, s az általa adott sorszámmal irányított a 11-es ügyintéző kisasszony ablakához. Itt, számomra egy végtelen udvarias, szolgálatkész, jó tanácsokat adó, engem türelmesen végighallgató hölg­gyel találkoztam. Egy adott pillanatban, vagy a gép, vagy a program, kissé lassú volt, a kisasszony mosolyogva javasolta, beszélgessünk addig. Meglepődtem. Gyorsan elmeséltem még, egy-két ügyet szeretnék elintézni más ablaknál. A kisasszony, befejezve az adott feladatát, kérés nélkül felajánlotta, hogy érdekemben eljár a másik ablaknál, kímélve időmet, megerősítve további ügyem elintézését. Búcsúképpen közli velünk: „további minden jót, vigyázzanak magukra!”

Időközben feleségemmel összenéztünk, s valami hihetetlen belső elégedettség töltött el bennünket. Igen, ez más, igen, ez igen ritka jelenség manapság. Ám dicsérendő, s ezt nem győztük megtenni. Dicséret az ÜGYINTÉZŐ Kisasszonynak, dicséret az OTP-nek. Jó napunk volt.