A nagylángi tizenhárom szilfa

„Az alábbi igaz történetet édesapám – Strohéber Lajos – mondta el egy kastélyparki séta alkalmával, amikor megmutatott egy facsoportot, amit hatalmas élő fák alkottak. Gróf Zichy János (vallás és közoktatásügyi miniszter) mesélte el néki, hogy apja, idősb gróf Zichy János az aradi vértanúinknak – a magyar szabadságharc 13 hős tábornokának – 1849. október 6-án történt kivégzése után kegyeletből 13 szilfát ültetett, így állítva emléket a vértanúknak. A fákat nagy gonddal ápolták, és élete végéig minden év október 6-án a fák között csendben emlékezett a kivégzettekre. Ezt a történetet sokan ismerték, és mégis kivágták a fákat, pedig még ma is élhetnének. Nagy idők tanúi voltak… Csendben járt a szomorú hír Nagylángon: kivágják az aradi 13 szilfáját. Ha tehetném, ültetnék 13 szilfát a régiek helyére.” (Majd így folytatja:) „Az emlékfák létezését bizonyíthatja az is, hogy a Zichy család az I. világháborúban elesett nagylángiak emlékét megörökítő szobrot állíttatta, a szobor mögé – rendezett sorban – annyi fát ültetett, ahányan hősi halált haltak. A fákon kicsi zománcozott táblán a nevek is szerepeltek, a fák többsége ma is él (a Gesztenyésben), de a táblák már sajnos elkallódtak. Gróf Zichy János és családja kegyelettel emlékezett a hős halottakra. Mikor nem volt szabad, fákat ültettek. Mikor volt rá lehetőség, szobrot emeltek.” Aláírás: Mika Lászlóné.

Közreadta: Káliz Sajtos József

Káliz Sajtos József költő, író megjegyzése:

– Bizonyára a fenti történet is arra sarkallt, hogy a soponyai református templomkertben már pár éve álló 1848-as kopjafa elé 1996-ban a tizenhárom aradi honvédtiszt emlékére oszlopos tiszafákat ültessünk. Majd ugyanitt 2000-ben egy ívelt falon elhelyeztük a tizenhárom aradi vértanú és gróf Batthyány Lajos bronzdomborművét. Itt emlékezünk kegyelettel március idusán és október 6-án az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc mártírjaira, hőseire.