Gyászol Lajoskomárom közössége

Gyuri bácsi 1930. szeptember 1-én született Lajoskomáromban. Olyan családban nőtt fel, ahol már kisgyermek korától magába szívhatta a föld, a növények és az állatok szeretetét. Így szinte törvényszerű volt számára, hogy felnőtt életét is a gazdálkodás felé irányítja.

Iskolái elvégzése után mezőgazdasági technikusként a helyi termelőszövetkezet szarvasmarha szakágazatában telepvezető lett, majd később főágazat-vezető –helyettesként dolgozott 1971-ig, amikor egy felkérésnek eleget téve elvállalta a község tanácselnöki feladatainak ellátását.

Az akkori döntés szerencsés volt: - az ő munkáját dicsérik a teljesség igénye nélkül a szilárd burkolatot kapó utcák, az ivóvíz hálózat kiépítése, a gázberuházás előkészítése, a hatvanas években épült iskola bővítése, tornaterem építése, valamint az új Egészségház és a Középbogárdon épített orvosi rendelő is. Nagy szerepe volt abban, hogy Lajoskomárom megyén túl mutató jó híre megalapozódott, s a község az akkori sárbogárdi járás minta-települése lett.

Közel húsz éves tanácselnöki munka után 1990-ben vonult nyugállományba. Határozott és céltudatos vezető volt. Értékteremtő munkáját kitüntetések sora fémjelzi. A mezőgazdaságban végzett munkájáért megkapta a „Kiváló állattenyésztő”címet, közigazgatási tevékenységéért a „Munka Érdemrend Ezüst Fokozatát”.

Nyugdíjazása után 2003-ban Fekete János-díjjal tüntették ki, majd 2004-ben Lajoskomárom díszpolgárává választották. Szülőfaluja megbecsülését és szeretetét élvezhette egész életében.

Nyugdíjas éveit az tette teljessé, hogy átadhatta unokájának mindazt a sok tapasztalatot, amelyet tartalmas élete során megszerzett. Szinte naponta látta el tanácsaival a családi gazdaság vezetésével, vagy éppen a számára oly kedves Fülöp-hegyi szőlője művelésével kapcsolatban. Az ott termő finom bor a 2000-es évek elején megkapta a „Magyar Zászlósborok Rendje” kitüntető címet. Méltán volt büszke a présháza falát díszítő sok oklevélre is, amelyek mindegyike az ott végzett kiváló munka jutalma.

Élete utolsó évében Gyuri bácsinak erőt adott az a tudat, hogy dédunokája hamarosan megszületik.

Sajnos ezt már nem érhette meg, de az az örömteli érzés tölthette el a szívét, hogy a család következő generációjának első tagja nemsokára megérkezik.

A kórházba kerülése előtti napokban a kellemes napsütés még kicsalogatta feleségével együtt az utcára. Akkor láttam utoljára.

Találkozásunk végén a mindenki által jól ismert mosollyal köszönt el. Ez a pillanat van előttem azóta is.

Két hónapig küzdött még, aztán a legyengült szervezete feladta a harcot.

Hana Yori Dango szerint „ Az élet természetes velejárója a búcsúzás.”

Családja gyászában osztozva búcsúzik Tőle Lajoskomárom Nagyközség Önkormányzata és Képviselő Testülete, búcsúznak a falu lakói, és mindazok, akik ismerték, szerették és tisztelték.

Nyugodjék békében!