Rekordgyanús bodajki hármasikrek

Hiába, a lányok mindig serényebbek!

A testvérek a helyi általános iskolába járnak, s ugyanott két első indult szeptemberben, az ikrek mégis mind a hárman egy osztályba járnak - tudom meg az anyától, aki maga is tanítónő.

Az ikrek tíz év várokozás után születtek: egy ismerős, ugyancsak hármasikerekkel megáldott család taposta ki előttük a mesterséges megtermékenyítéshez vezető utat - meséli az apa. A két fiú egypetéjű: s habár nem járatják őket egyforma ruhában, sokszor összetévesztik őket egymással. Pedig - állítják a szüleik - mindkettő külön személyiség. Aki a legjobban meg tudja különböztetni Marcellt és Imrét, az anyukájuk és - Mártika.

Egy gyerekkel sem mindig egyszerű, hát hárommal! Pláne, ha a három egyszerre ordít, hogy éhes, hogy fáradt, hogy kakilni kell... - jegyzem meg.

Valóban voltak nehéz pillanatok, de a boldog percek feledtetik ezeket. Nem érte meglepetésként őket a dolog, erre készültek. A legnehezebb a kicsikori éjszakázás volt - zárja le röviden a kérdést az édesanya. Segítséget a nagyszülőktől meg a szomszédnénitől kaptak.

Néhány év óta az anyuka, akinek ikrei vannak, hét évig maradhat gyesen. Ildikó is él ezzel a lehetőséggel: olykor egy hónap is eltellett, mire mindhárom gyerek túljutott az éppen soros betegségen.

Szerencsésnek mondja magát az apa is: mivel otthon dolgozik, mégiscsak többet lehet együtt a kicsikkel, mint az, aki esetleg egy-két órát is ingázik az otthona és a munkahelye között.

Tévét korábban a gyerekek miatt nem néztek a szülők, mostanra meg már leszoktak róla - fogalmaz az anya. Van néhány olyan ismerős is, aki azóta maradt el, mióta megszületettek a gyerekek. A család egyébként szigorú rend szerint él (ebben a helyzetben talán nem is lehetne másképp): a gyerekek ennek köszönhetően fél hétkor maguktól ébrednek. Mióta egyébként iskolába járnak, előbb elfáradnak - tudom meg.

A család általában inkább csak erkölcsi támogatást kapott - válaszolja a kérdésre az apa, aki azonban nem bánja ezt. Mielőtt a hármasikrek megszülettek, lelkileg ugyanis arra is felkészültek. hogy koraszülöttek lesznek - mondja. Szerencsére nem így történt: egészséges mindegyik. És ez a fő! Ha betegek lennének, nincs az a támogatás, ami segíthetne...

Minden csoda három napig tart. Nincs ez másként Móron sem - így summázható az ugyancsak hármasikres  Szász apuka véleménye. A móri Szász Béla és Krausz Anikó kicsijei, akikről - a bodajki testvérekkel ellentétben - nem először tudósítunk a lapban, decemberben múltak háromévesek. A nemek aránya az ő esetükben is 2:1, a fiúk javára. Dani, Fruzsina és Bence a szüleikkel együtt a kisváros egy panelépületének legfelső emeletén él, egy kicsi, kétszobás lakásban. Dani nem csak a nevét, de az utcát is tudja, ahol laknak. Mellettük már nehezebb beszélgetni. Egy darabig ugyan elvannak a rajzolással, de ahogy közeledik az ebéd ideje, egyre élénkebbek lesznek. Oviba talán márciustól mennek. Daninak és Fruzsinak egyébként már éjszakára sincs szüksége pelenkára - tudom meg az édesanyától. A lakást a család kezdi kinőni (a három ágy meg a szekrény lényegében betölti a gyerekszobát), az autóval azonban szerencséjük van. Nem minden típusnál általános ugyanis, hogy hátul három van a gyerekülés rögzítését lehetővé tevő hárompontos biztonsági övből.

Nagyobb otthon egyelőre nincs kilátásban: időközben a lakásvásárhoz nyújtott szociálpolitikai támogatást is megszüntették - jegyzi meg az apa, aki az egyik helybeli multinacionális cégnél dolgozik. Az anya ki szeretné használni a lehetőséget, hogyhét évig otthon maradhat a gyerekekkel, a ikres gyes után azonban hiába jár kétszeres pénz, az így sem túlsok.

Az ikrek fél nyolc körül ébrednek, de ez változó. A reggeli után be kell kapcsolni nekik a tévét, de addig legalább az anya a teendői után nézhet. Nyáron délelőtt is mennek sétálni, télen inkább csak délután. Ebéd után szigorúan alvás következik. Este nyolc, fél kilenc körül fekszenek, viszonylag könnyen elalszanak - tudom meg az anyától.

És hol teregetnek? - tudakolom, miközben az egyik testvér sikeresen feljut a konyhapultra, ahol a kávéfőzőre vet szemet.

Naponta két adagot mos, az elfér az ablakból kilógatott száríton vagy a nagyobbik szobában - válaszolja Anikó. A gyerekek ekkor már hárman háromfelé: éppen háromfélét csinálnak a pirinyó konyhában. Bence - ő a legakaratosabb - a déli időre tekintettel például ropit követel.

A móri hármasikrek természetes módon születtek. A végezetül feltett kérdésemre, miszerint tervez-e a hazáspár további gyermeket, az asszony csak mosolyogva rázza a fejét...

Hiába, a lányok mindig serényebbek!

A testvérek a helyi általános iskolába járnak, s ugyanott két első indult szeptemberben, az ikrek mégis mind a hárman egy osztályba járnak - tudom meg az anyától, aki maga is tanítónő.

Az ikrek tíz év várokozás után születtek: egy ismerős, ugyancsak hármasikerekkel megáldott család taposta ki előttük a mesterséges megtermékenyítéshez vezető utat - meséli az apa. A két fiú egypetéjű: s habár nem járatják őket egyforma ruhában, sokszor összetévesztik őket egymással. Pedig - állítják a szüleik - mindkettő külön személyiség. Aki a legjobban meg tudja különböztetni Marcellt és Imrét, az anyukájuk és - Mártika.

Egy gyerekkel sem mindig egyszerű, hát hárommal! Pláne, ha a három egyszerre ordít, hogy éhes, hogy fáradt, hogy kakilni kell... - jegyzem meg.

Valóban voltak nehéz pillanatok, de a boldog percek feledtetik ezeket. Nem érte meglepetésként őket a dolog, erre készültek. A legnehezebb a kicsikori éjszakázás volt - zárja le röviden a kérdést az édesanya. Segítséget a nagyszülőktől meg a szomszédnénitől kaptak.

Néhány év óta az anyuka, akinek ikrei vannak, hét évig maradhat gyesen. Ildikó is él ezzel a lehetőséggel: olykor egy hónap is eltellett, mire mindhárom gyerek túljutott az éppen soros betegségen.

Szerencsésnek mondja magát az apa is: mivel otthon dolgozik, mégiscsak többet lehet együtt a kicsikkel, mint az, aki esetleg egy-két órát is ingázik az otthona és a munkahelye között.

Tévét korábban a gyerekek miatt nem néztek a szülők, mostanra meg már leszoktak róla - fogalmaz az anya. Van néhány olyan ismerős is, aki azóta maradt el, mióta megszületettek a gyerekek. A család egyébként szigorú rend szerint él (ebben a helyzetben talán nem is lehetne másképp): a gyerekek ennek köszönhetően fél hétkor maguktól ébrednek. Mióta egyébként iskolába járnak, előbb elfáradnak - tudom meg.

A család általában inkább csak erkölcsi támogatást kapott - válaszolja a kérdésre az apa, aki azonban nem bánja ezt. Mielőtt a hármasikrek megszülettek, lelkileg ugyanis arra is felkészültek. hogy koraszülöttek lesznek - mondja. Szerencsére nem így történt: egészséges mindegyik. És ez a fő! Ha betegek lennének, nincs az a támogatás, ami segíthetne...

Minden csoda három napig tart. Nincs ez másként Móron sem - így summázható az ugyancsak hármasikres  Szász apuka véleménye. A móri Szász Béla és Krausz Anikó kicsijei, akikről - a bodajki testvérekkel ellentétben - nem először tudósítunk a lapban, decemberben múltak háromévesek. A nemek aránya az ő esetükben is 2:1, a fiúk javára. Dani, Fruzsina és Bence a szüleikkel együtt a kisváros egy panelépületének legfelső emeletén él, egy kicsi, kétszobás lakásban. Dani nem csak a nevét, de az utcát is tudja, ahol laknak. Mellettük már nehezebb beszélgetni. Egy darabig ugyan elvannak a rajzolással, de ahogy közeledik az ebéd ideje, egyre élénkebbek lesznek. Oviba talán márciustól mennek. Daninak és Fruzsinak egyébként már éjszakára sincs szüksége pelenkára - tudom meg az édesanyától. A lakást a család kezdi kinőni (a három ágy meg a szekrény lényegében betölti a gyerekszobát), az autóval azonban szerencséjük van. Nem minden típusnál általános ugyanis, hogy hátul három van a gyerekülés rögzítését lehetővé tevő hárompontos biztonsági övből.

Nagyobb otthon egyelőre nincs kilátásban: időközben a lakásvásárhoz nyújtott szociálpolitikai támogatást is megszüntették - jegyzi meg az apa, aki az egyik helybeli multinacionális cégnél dolgozik. Az anya ki szeretné használni a lehetőséget, hogyhét évig otthon maradhat a gyerekekkel, a ikres gyes után azonban hiába jár kétszeres pénz, az így sem túlsok.

Az ikrek fél nyolc körül ébrednek, de ez változó. A reggeli után be kell kapcsolni nekik a tévét, de addig legalább az anya a teendői után nézhet. Nyáron délelőtt is mennek sétálni, télen inkább csak délután. Ebéd után szigorúan alvás következik. Este nyolc, fél kilenc körül fekszenek, viszonylag könnyen elalszanak - tudom meg az anyától.

És hol teregetnek? - tudakolom, miközben az egyik testvér sikeresen feljut a konyhapultra, ahol a kávéfőzőre vet szemet.

Naponta két adagot mos, az elfér az ablakból kilógatott száríton vagy a nagyobbik szobában - válaszolja Anikó. A gyerekek ekkor már hárman háromfelé: éppen háromfélét csinálnak a pirinyó konyhában. Bence - ő a legakaratosabb - a déli időre tekintettel például ropit követel.

A móri hármasikrek természetes módon születtek. A végezetül feltett kérdésemre, miszerint tervez-e a hazáspár további gyermeket, az asszony csak mosolyogva rázza a fejét...

A testvérek a helyi általános iskolába járnak, s ugyanott két első indult szeptemberben, az ikrek mégis mind a hárman egy osztályba járnak - tudom meg az anyától, aki maga is tanítónő.

Az ikrek tíz év várokozás után születtek: egy ismerős, ugyancsak hármasikerekkel megáldott család taposta ki előttük a mesterséges megtermékenyítéshez vezető utat - meséli az apa. A két fiú egypetéjű: s habár nem járatják őket egyforma ruhában, sokszor összetévesztik őket egymással. Pedig - állítják a szüleik - mindkettő külön személyiség. Aki a legjobban meg tudja különböztetni Marcellt és Imrét, az anyukájuk és - Mártika.

Egy gyerekkel sem mindig egyszerű, hát hárommal! Pláne, ha a három egyszerre ordít, hogy éhes, hogy fáradt, hogy kakilni kell... - jegyzem meg.

Valóban voltak nehéz pillanatok, de a boldog percek feledtetik ezeket. Nem érte meglepetésként őket a dolog, erre készültek. A legnehezebb a kicsikori éjszakázás volt - zárja le röviden a kérdést az édesanya. Segítséget a nagyszülőktől meg a szomszédnénitől kaptak.

Néhány év óta az anyuka, akinek ikrei vannak, hét évig maradhat gyesen. Ildikó is él ezzel a lehetőséggel: olykor egy hónap is eltellett, mire mindhárom gyerek túljutott az éppen soros betegségen.

Szerencsésnek mondja magát az apa is: mivel otthon dolgozik, mégiscsak többet lehet együtt a kicsikkel, mint az, aki esetleg egy-két órát is ingázik az otthona és a munkahelye között.

Tévét korábban a gyerekek miatt nem néztek a szülők, mostanra meg már leszoktak róla - fogalmaz az anya. Van néhány olyan ismerős is, aki azóta maradt el, mióta megszületettek a gyerekek. A család egyébként szigorú rend szerint él (ebben a helyzetben talán nem is lehetne másképp): a gyerekek ennek köszönhetően fél hétkor maguktól ébrednek. Mióta egyébként iskolába járnak, előbb elfáradnak - tudom meg.

A család általában inkább csak erkölcsi támogatást kapott - válaszolja a kérdésre az apa, aki azonban nem bánja ezt. Mielőtt a hármasikrek megszülettek, lelkileg ugyanis arra is felkészültek. hogy koraszülöttek lesznek - mondja. Szerencsére nem így történt: egészséges mindegyik. És ez a fő! Ha betegek lennének, nincs az a támogatás, ami segíthetne...

Minden csoda három napig tart. Nincs ez másként Móron sem - így summázható az ugyancsak hármasikres  Szász apuka véleménye. A móri Szász Béla és Krausz Anikó kicsijei, akikről - a bodajki testvérekkel ellentétben - nem először tudósítunk a lapban, decemberben múltak háromévesek. A nemek aránya az ő esetükben is 2:1, a fiúk javára. Dani, Fruzsina és Bence a szüleikkel együtt a kisváros egy panelépületének legfelső emeletén él, egy kicsi, kétszobás lakásban. Dani nem csak a nevét, de az utcát is tudja, ahol laknak. Mellettük már nehezebb beszélgetni. Egy darabig ugyan elvannak a rajzolással, de ahogy közeledik az ebéd ideje, egyre élénkebbek lesznek. Oviba talán márciustól mennek. Daninak és Fruzsinak egyébként már éjszakára sincs szüksége pelenkára - tudom meg az édesanyától. A lakást a család kezdi kinőni (a három ágy meg a szekrény lényegében betölti a gyerekszobát), az autóval azonban szerencséjük van. Nem minden típusnál általános ugyanis, hogy hátul három van a gyerekülés rögzítését lehetővé tevő hárompontos biztonsági övből.

Nagyobb otthon egyelőre nincs kilátásban: időközben a lakásvásárhoz nyújtott szociálpolitikai támogatást is megszüntették - jegyzi meg az apa, aki az egyik helybeli multinacionális cégnél dolgozik. Az anya ki szeretné használni a lehetőséget, hogyhét évig otthon maradhat a gyerekekkel, a ikres gyes után azonban hiába jár kétszeres pénz, az így sem túlsok.

Az ikrek fél nyolc körül ébrednek, de ez változó. A reggeli után be kell kapcsolni nekik a tévét, de addig legalább az anya a teendői után nézhet. Nyáron délelőtt is mennek sétálni, télen inkább csak délután. Ebéd után szigorúan alvás következik. Este nyolc, fél kilenc körül fekszenek, viszonylag könnyen elalszanak - tudom meg az anyától.

És hol teregetnek? - tudakolom, miközben az egyik testvér sikeresen feljut a konyhapultra, ahol a kávéfőzőre vet szemet.

Naponta két adagot mos, az elfér az ablakból kilógatott száríton vagy a nagyobbik szobában - válaszolja Anikó. A gyerekek ekkor már hárman háromfelé: éppen háromfélét csinálnak a pirinyó konyhában. Bence - ő a legakaratosabb - a déli időre tekintettel például ropit követel.

A móri hármasikrek természetes módon születtek. A végezetül feltett kérdésemre, miszerint tervez-e a hazáspár további gyermeket, az asszony csak mosolyogva rázza a fejét...

A testvérek a helyi általános iskolába járnak, s ugyanott két első indult szeptemberben, az ikrek mégis mind a hárman egy osztályba járnak - tudom meg az anyától, aki maga is tanítónő.

Az ikrek tíz év várokozás után születtek: egy ismerős, ugyancsak hármasikerekkel megáldott család taposta ki előttük a mesterséges megtermékenyítéshez vezető utat - meséli az apa. A két fiú egypetéjű: s habár nem járatják őket egyforma ruhában, sokszor összetévesztik őket egymással. Pedig - állítják a szüleik - mindkettő külön személyiség. Aki a legjobban meg tudja különböztetni Marcellt és Imrét, az anyukájuk és - Mártika.

Egy gyerekkel sem mindig egyszerű, hát hárommal! Pláne, ha a három egyszerre ordít, hogy éhes, hogy fáradt, hogy kakilni kell... - jegyzem meg.

Valóban voltak nehéz pillanatok, de a boldog percek feledtetik ezeket. Nem érte meglepetésként őket a dolog, erre készültek. A legnehezebb a kicsikori éjsz