Banizs Károly a természet szépségét kívánja bemutatni lepkegyűjtemény-kiállításain

Banizs Károly kétszer lett tehát lepkegyűjtő. Előbb a Tolna megyei Kurd községben.

– Faluhelyen laktam. Érkezett hozzánk egy új biológia-testnevelés tanár, aki kivitt bennünket a természetbe, az erdőbe. Nem volt nehéz dolga, eleve természeti környezetben nőttünk fel – mesélte.

A tanár úr inspirálta a gyűjtésre. A kis Karcsi első lepkéjét – pontosan emlékszik rá: egy kis színjátszó lepke volt –, a saját udvarában fogta, egy sapka volt a vadászeszköz.

A gyűjtéshez olykor édesanyja rossz harisnyáit is felhasználta a leleményes ifjú. Jól is ment, egyre sorakoztak a lepkék a gyűjteményében, de mint fentebb írtuk, egy disznóvágás után szinte teljesen megsemmisült mind.

Banizs Károly 1971-ben a egy fehérvári kutatólaborban kezdett el dolgozni. Egy éjjel furcsa neszre lett figyelmes. Negyedik emeleti ablakának üvegén kopogtatott egy éjjeli nagy pávaszem. Ez az itthon előforduló legnagyobb lepke.

– Jelnek tekintettem. Akkoriban már eléggé belebonyolódtam a kutatómunkába – idézte fel a gyűjtő. A fárasztó napok kipihenése végett fölelevenítette gyermekkori hobbiját. – Közben nagy természetjáró is lettem. Azóta se tudom eldönteni, hogy azért

járok-e a természetbe, hogy gyűjtsem a lepkéket, vagy azért gyűjtöm a lepkéket, hogy kint lehessek a természetben – morfondírozott Banizs Károly, aki a kilencvenes évektől kezdve rákapott a természetfotózásra is.

1972-ben kereste föl a Rovartani Társulatot, akik figyelmébe ajánlották Párniczky Józsefet, neves fehérvári gyűjtőt. Barátságot kötöttek. Sok segítséget kapott tőle.

Jelenleg is gyarapítja lepkeállományát Banizs, bár a fotózás és a lepkegyűjteménye kiállításai élveznek elsőbbséget. A csóri házuk udvarán elhelyezett higanygőzlámpák segítik. Az eszköz ultraibolya komponenseire gyűlnek a rovarok. Ez remek fotótémát szolgáltat számára, s közben néhány pillangót is begyűjthet.

Nemcsak a Magyarországon fellelhető lepkéket tartalmazza Banizs több ezres gyűjteménye. Amikor az Egyesült Államokban élő, kisebbik lányához unokavigyázónak szegődött, hétvégi „szabadnapjain” gyűjtött, máskor elkísérte lányát egy brazíliai szakmai gyakorlatra. De nemcsak onnan valóak trópusi lepkéi. Tárnok Ákossal járt Ecuadorban. A népzenész az indián néphagyomány mondáit, elbeszéléseit, zenéit gyűjtötte, Banizs a lepkéket. Együtt mentek mindenhova.

A hetvenes évek végén postán küldték számára a nyugat-afrikai lepkéket Sierra Leonéból. Egy baráti család, akik három évre költöztek ki, a helyi gyerekek segítségével kapdosták el Banizs számára a lepkecsodákat.

Banizs Károly, mint elmondta, köznevelési, kiállítási céllal gyűjt. A természet szépségének egyik oldalát kívánja bemutatni. Összesen több mint 9 ezer lepke fordult meg nála, most több mint 7 ezer lepke van a birtokában.

Legidősebb lepkéje egy 1923-ból, Olaszországból való sávos szender. Büszke sziklai fehérlepkéire, amelyek csak a Bakony és a Vértes déli lejtőin honosak. Az országosan előforduló, s Fejérben is élő díszes medvelepkékből, de a Csór környékén is honos hangyász boglárkákból is sokat találni gyűjteményében.