Történetszilánkok négy Fejér megyei fiatal amatőr alkotó, előadó életéből

Nyárs Annamária 2011-től három évig tanított történelmet és ének-zenét Zámolyon. – A tanévkezdés után pár héttel megkeresett két fiatalember: szívesen énekelnének, akár kórusban is – mesélte Panka.

– Felcsillant a szemem, hiszen régi vágyam volt a kórusmunka – idézte föl a fiatal lány a Zámolyi Zengedezők Kórusának megalakulását. Az évek során igazi közösség kovácsolódott a leglelkesebb tagokból. Van köztük óvodapedagógus, bolti eladó, óvodai dajka, nyugdíjas, képviselő, szociális előadó, építész.

Kultúrmisszió. Ezzel a kifejezéssel illette a kórusért végzett munkáját Panka egyik karvezető ismerőse.

– Eleinte nem voltam elégedett a hallottakkal, de ez a kifejezés segített, hogy helyi értéken kezeljem a kórust – mondta.

Nem céljuk kórusversenyeken indulni, helyben szeretnének hatni.

– Az alakuláskor az volt a célom, hogy egységes énekhangzást érjünk el. Ma már képes a kórus vegyes kari felállásban énekelni. Sikernek könyvelem el ezt, s azt is, hogy hat év után is együtt énekelünk, mások és a magunk örömére.

Nyárs Panka gyakran tart Ringató-foglalkozásokat is, és részt vesz „A te hangodat ismerem” programban, amely koraszülött babákon segít a zene varázslatos erejével.

– Az etetések alkalmával látogatunk el az osztályra. Megszólítjuk a szülőket, beszélgetünk, s ha szívesen veszik, halk gitárkísérettel énekelünk gyermekdalokat, népdalokat, altatókat. Hiszem, hogy a zene gyógyít. Hisszük, hogy a lelkükön keresztül a korababák testi fejlődésére is pozitívan hat a zene. Öröm, ha a szülő is be mer kapcsolódni az éneklésbe, hiszen minden gyermek számára a legkedvesebb ének az édesanyjáé, édesapjáé, ez a leggyógyítóbb – emelte ki.

Rácz Tamás rendszergazda szakoktató. Gyerekkora óta foglalkozik színészkedéssel. Játszott a veszprémi Pannon Várszínházban, benne volt a 2010-es fehérvári Aidában, statisztált a Koronázási Szertartásjátékokban, s filmforgatásokon is: Brad Pittet és Bruce Willist is láthatta testközelből. Négy esztendeje buzgón fényképez is.

– Témák terén mindenevő vagyok, főként az életképek, emberek, portrék, természet került eddig lencsevégre – mondta Tamás, akit a színházban és fotózásban is az inspirál, hogy alkothat, megmérettetheti magát, tanulhat s új embereket, barátokat ismerhet meg.

Nagy Gabi kozmetikus. Tavaly mint költő, két verses esten mutatkozott be a közönség előtt Fehérváron.

– Már gyerekkoromban szerettem a verseket, kifejezetten a verselemzést. A versek világa számomra egy misztikus mesevilág, ahova bármikor elutazhatok. Amit ott megélek, azt az íráson át mások felé is közvetíthetem – mondta el lapunknak Gabi, aki – mint szinte mindenki – kiskamasz korában írt először verseket, de ahogy ez már csak lenni szokott, egy idő után felhagyott vele. Azonban tíz esztendőnyi pauza után, két éve újra szavak és rímek röpködnek gondolatai között.

– A környezetem biztatására jelentek meg nyilvános fórumon a verseim, ezért hoztam létre a Csi gabi ga oldalt az egyik közösségi oldalon – mesélte Gabi, aki szerint sokan azért kedvelik a verseit, mert könnyen tudnak azonosulni a mondanivalójukkal, a belőlük áradó érzésekkel.

A szintén székesfehérvári Czeller Péter színészként határozza meg önmagát, csak éppen nem ezzel keresi a kenyerét. A mindennapit sokáig informatikusként szolgálta meg, bő évvel ezelőtt váltott, most adminisztrátorként dolgozik.

– Büszke vagyok arra, hogy el tudtam engedni az informatikát az életemből. Számomra hatalmas önismereti lépés volt, hogy nyolc év után beláttam, hogy mi az, ami folyamatos elégedetlenséggel tölt el az életemben, és meg mertem tenni azt a lépést, hogy évek tapasztalatát magam mögött hagyjam – mondta. – Az óvodában én voltam a Csillagszemű juhász. Ezután nem foglalkoztam színészettel és elképzelni sem tudtam, hogy valaha önszántamból színpadra álljak – mesélte.

Péter a főiskola alatt amatőr filmezéssel foglalkozott. Ekkor ajánlották figyelmébe a Prospero Színkör társulatát.

– 2007 végén kezdtük a forgatást. Az első találkozáskor éreztem, ahogy magába szív a csoport szelleme – amiről később tudtam meg, hogy ez a Prospero-szív. Nagyon hamar barátokra találtam a csoportban, és úgy éreztem, része akarok lenni, még ha ez azzal is jár, hogy le kell győznöm a lámpalázamat – emlékezett vissza az első évekre. – Sajnos 2009-ben a kerge szívem elszólított a városból, de 2015 októberében újra csatlakoztam a társulathoz. Micskó Zoltánon kívül már nem volt senki, akivel korábban együtt játszottam volna, de a már emlegetett Prospero-szív ugyanúgy dobogott.

Péter számára az amatőr színjátszás értékesebb, kedvesebb a profinál.

– A színház újra és újra emlékeztet a játékosság, az önfeledtség fontosságára, és folyamatosan formálja, emeli a személyiséget – vallja Czeller Péter, színész.