Játékos könyvek várják az olvasókat a Vörösmarty Könyvtárban

Arról, milyen könyveket keresnek ma a szülők gyermekeiknek, s mit választ magának előszeretettel az ifjúság, ezúttal a Vörösmarty Mihály Könyvtár gyermekrészlegének két könyvtárosát, Tóth Szilviát és Ferenczy Edinát kérdeztük.

A hölgyek a kedvünkért (is) szépen elrendezett kínálattal készültek, amelyben főleg kortárs művek szerepeltek, természetesen csak ízelítőül. Azonnal szembetűntek a jó ideje menő Bartos Erika-kötetek (például Bogyó és Babóca, Anna, Peti és Gergő-sorozatok), vagy a nemrég befutott Dániel András Kufli-kötetei, de megtalálhatók Berg Judit meséi, ám talán kevésbé gyakori, de megismerésre érdemes nevek is vannak – derült ki. Beck Andrea műveiben például fontos a lelki egészség, a pozitív gondolkodásra nevelés, A titoktündér című gyermekkönyve kifejezetten ezért írodott. Ez a fajta lélektani megközelítés az utóbbi időben nyert teret – osztotta meg velünk tapasztalatait Edina.

A mai mesék általában tudatosabban keresik, mutatják meg egy-egy probléma, helyzet megoldását, mint régebben. A gyerekek a saját életükben előforduló történésekről hallhatnak, olvashatnak, ami segítheti bizonyos események feldolgozását, megértését – vélik a könyvtárosok, akik úgy látják: főleg az idősebb pedagógusok keresik a klasszikusabb, régi meséket. S hogy vers vagy próza? Egyértelműen utóbbit választják gyakrabban a gyerekek és a szülők, de azért a lírának is van közönsége.

Szilvia kiemelte, hogy az illusztrációnak ma még nagyobb szerepe van, mint korábban. Egyes művek kifejezetten képeskönyvnek, lapozgatónak készültek, ahol a szöveg nem olyan jelentős (ha van egyáltalán). Például, Hervé Tullet Pötty könyve játék is egyben, ami fejleszti a figyelmet és szórakoztat is. Aztán vannak a különleges formájú, vagy „lyukas”, kukucskálós, kihajthatós könyvek, amiket a legkisebbek is előszeretettel forgatnak. Hiszen, milyen érdekes lehet egy-egy kivágott csillag, vagy bármely más, nyomkodható forma! Ez a változat nagyobbaknál is működik, akár ismeretterjesztő formában, a Mit, miért?-sorozatban, s kedveltek a Bori vagy Berci-könyvek is.

Kiderült, hogy a szülők még mindig szívesen nyúlnak vissza a saját gyerekkorukhoz, tehát például Gazdag Erzsi, Weöres Sándor, Marék Veronika verseihez, meséihez. Sokszor érkeznek határozott igényekkel, de van, hogy tanácsot kérnek a könyvtárosoktól. Az az idő, amikor a gyermek már önállóan választ könyvet, körülbelül az általános iskola alsó tagozatának végén jön el – mondta Edina és Szilvia.

A nagyobb, felsős vagy a középiskolás korosztálynak is bőven van miből választania. Sokan szeretik Leiner Laura köteteit, aki „A Szent Johanna gimi” ifjúsági naplóregény-sorozattal szerzett magának népszerűséget. Molnár Krisztina Rita könyvei is keresettek, a fiúk pedig szívesen olvassák Rick Riordan Az Olimposz hősei című, fantasy műfajú regénysorozatát.

A néhány kiemelt könyv valóban csupán ízelítő a szédítően gazdag gyermek-és ifjúsági irodalomból. Legyen kortárs vagy klasszikus a mese, a vers, a lényeg, hogy a gyerek szívesen olvassa – tették még hozzá a könyvtárosok, akik jól tudják: az olvasás, az irodalom megszerettetésében a környezetnek is fontos szerepe van. Így a gyermekrészlegen különösen figyelnek arra, hogy barátságos, színes, életvidám tárgyak, játékok vegyék körül a legkisebbeket, a nagyobbaknak pedig van más vonzó lehetőség.

A bibliotékában egyébként bejelentkezésre óvodás csoportokat is fogadnak, játékos, mesés ismeretterjesztő foglalkozásra.

Jegyzet: Ma este nem én mesélek

Bokros Judit

[email protected]

Természetesen a sok mindent kibíró, formákat, tárgyakat, állatokat, egyebeket tanítgató babakönyvekkel kezdtünk. Aztán jöttek a leporellószerű változatok, a láncmesék, a kedves verses, rímes történetek. Volt már Bogyó és Babóca,, Kippkopp, Boribon, olvastunk Anna, Peti és Gergőt, de rátaláltunk Gazdag Erzsi verseire is, akárcsak a Verdák című rajzfilmhez kapcsolódó könyvre (ez utóbbi, bevallom, nem tartozott a kedvenceim közé). Megismertük Lupót, a farkast, és elmerültünk a magyar népmesék ma is érvényes mondanivalót közvetítő, szimbólumokkal teli világában. Nézegetünk nagyobbaknak szóló kiadványokat, szövegmentes böngészőket. Szóval, ha könyv, akkor nálunk szinte bármi jöhet. S közben mégsem, hiszen a négyéves olykor igencsak válogatós. Előfordul, hogy este vagy tíz percig ül a kötetektől roskadozó polc előtt, mert nem is tudja, mit válasszon. Ilyenkor jellemzően ugyanaz a koreográfia. Amit én javaslok, az nem jó. Mikor rászólok, hogy most már döntsön, mert késő van, akkor még nagyobb lesz a tanácstalanság. A percek telnek. Aztán egyszer csak fölragyog a fény az alagút végén, és a négyéves földerült arccal hurcolja magával az ágyba az 1-2 éveseknek való babakönyvet vagy a tinédzserek lovas naplóját, majd az ölembe helyezkedve, határozottan lapozva mutogatni kezd: „Baba, banán, törölköző... Ez itt az anyaló, ez a kiscsikó...” – és a többi. Rendben – gondolom ilyenkor -, akkor ma este nem én mesélek.