Érkezik Demeter Zsófia negyedik kötete a Székesfehérvár anno sorozatból

Megpróbáltatások után: Városfejlődés – ez az alcíme a Székesfehérvár 1944–1988 közötti időszakát bemutató történelemkönyvnek, amely igazi ínyencségnek ígérkezik, hiszen azon túl, hogy a történész szerző olvasmányosan írta meg, s csínján bánt a jegyzetmennyiséggel, rengeteg visszaemlékezést, sőt az elmúlt három évben, éppen a könyv kedvéért készült interjút is tartalmaz Székesfehérvár közelmúltjának – nini, ez már történelem! – kortárs szemtanúival. Olyanokkal, akik bátran mondhatják a mára is: „ez is az én időm!”

1990-ben jelent meg a sorozat (no, persze csak később derült ki róla, hogy azzá érik) első kötete: Székesfehérvár anno…: Pillanatképek egy város életéből. – Tíz évet ült a nyomdában, 1980-ban már lezártam a szerkesztését. Nagyon viszontagságos volt a nyomdaügy, nem is nagyon akarta mindenki… – idézte fel a szerző.

„Az elsőben a 19. század végétől olyan kérdéseket érintettem, amelyek nyomát a kortársak fényképeken örökítették meg. A második kötetben [alcíme: Örvendezz, királyi város!, 2002-ben jelent meg, a szerk.] az 1930-as évek nagy fejlesztéseit mutattam be, középpontban az 1938-as Szent István-év lélekemelő ünnepségeivel. A harmadik kötetben [alcíme: A derék város, 2017, a szerk.] azokat a központi szerepköröket veszem sorra, amelyeket Székesfehérvár betöltött. Az 1930-ban rendezett Szent Imre-év fejlesztéseinek és esemé­nyei­nek tárgyalásával zárom a kötetet: így sikerül bemutatnom azt, hogyan teremtődtek meg az alapok a modern nagyvárossá váláshoz.” Az idézet a harmadik kötet bevezetőjéből származik.

– A harmadik kötet a legteljesebb arról, amit én Fehérvárról gondolok. Szent István városa, ez a legfontosabb. Valóban, egy Kárpát-medencei vagy kis-magyarországi központ, mind a mai napig sikerrel építjük ezt az imázsát. Ennek a letörésére szolgált a közel fél évszázad, 1945-től 1988-ig, ez a negyedik kötet gondolatmenete – ismertette.

Sikerrel építi a város ezt az imázst? – kaptunk a szón.

– Igen, azt hiszem, hogy sikerrel, bár olyan módon, ahogyan ma lehet. Korszakunkban teljesedett ki a város a Magyar Szent Családdal – hozott föl kiemelt példát. – Ez nagyon nagy jelentőségű lépés volt. Itt van Szent Imre, Szent István és Boldog Gizella is, akinek az ereklyéjét Passauból kaptuk meg a püspök úr kezdeményezésére. Magyar Szent Család, azért ez hívogató… Az, hogy sokaknak ezt magyarázni kell, azt hiszem, a huszadik század „terméke” – fogalmazott.

Demeter Zsófia beszélt arról is, hogy ez az imázsépítés felvállalja a könnyedebb hangvételt, stílust, a szórakoztatást is. A Királyi Napok látványosságait említette. – Ez is a kor terméke. Hogy ebben hogyan találjuk meg a magasztos, szakrális gondolatot, az rajtunk is múlik, mindannyiunkon – hangsúlyozta.

A negyedik kötet tehát 1944-től indul. Az alcímre a szerzőt a kötet szerkesztője, férje, Lukács László beszélte rá. – Megpróbáltatásokkal kezdődik az időszak. A II. világháborúban óriási károkat szenvedett a város, menetből foglalták el az oroszok. Nem sűrűn fordult elő, hogy a németek visszafoglaltak egy várost. Fehérvárt visszafoglalták – indokolta Demeter Zsófia.

– A Rákosi-korszak elején Fehérvárt a szabad királyi városi rangból – akkor ezt törvényhatósági jogú városi rangnak hívták – járás alá helyezték! Megye, járás és alatta, mint egy falu. Ez nagyon nagy degradálás volt, retrográdnak, klerikálisnak, nem haladónak minősítették a várost – fejtette ki.

Rámutatott arra is, hogy ma már ismét olyan státuszban van Székesfehérvár – megyei jogú város a jogi kifejezés –, mint Csitáry, s ha tetszik, Szent István idején.

A kötet a proletárdiktatúra kialakulásától kezdve, a la­-kásépítéseken, 1956-on át sorra veszi a szocialista iparosítás eredményeit, a nagy gyárak történetét, a téeszszervezést, de a tárgyalt időszak nagy ünnepeit is, így például a város ezeréves évfordulóját ünneplő 1972-es évet, még a Videoton SC 1984–85-ös menetelését, valamint Fa Nándor és Gál József földkerülő vitorlázását is, s az 1988-as Szent István-emlékévvel zár, amikor már fújdogálni kezdett a változás szele.