Sörédi Pál a Várbarátok Társaságának vezetője töretlen hittel rendelkezik

Hogyan vált Csókakő meghatározó személyiségévé?

- Édesapám az akkor Magyarországhoz tartozó Csallóközben, Ekelen volt jegyző. Első éveim így ott teltek, de 1945-ben édesapám Csókakő jegyzője lett, így azóta, vagyis 4 éves korom óta élek Csókakőn. Hatvan évvel ezelőtt, 1960-ban vehettem kézbe tanítói oklevelemet az Esztergomi Tanítóképzőben. Az 1965/66-os tanévtől kaptam Csókakőre tanítói kinevezést és tíz évvel azután, 1976-ban lettem az általános iskola igazgatója, egészen 2003-ig. Új tantermek, tanári szoba, zsibongó folyosó, vizes blokk, sportpálya, ebédlő, előkészítő konyha épült az iskolában. Egyformán büszke vagyok tanítványaim közül azokra, akikből orvos, mérnök, pedagógus, pénzügyi-közigazgatási szakember lett, és azokra, akikből derék kétkezi munkás.

Közben 1990-1994 között Csókakő polgármestere voltam, amit társadalmi munkában az iskola vezetése mellett végeztem. Ezen idő alatt utakat aszfaltoztattunk, bevezettük a vonalas telefont, ami nagy szó volt akkoriban, és automata telefonközpont is került a faluba. Ekkor vezettük be a faluba a földgázt. Ekkor állítottunk emlékművet a falu I. és II. világháborús áldozatainak.

Visszaemlékezve milyen hangulatot árasztott a természet által visszavett, zöld hegycsúcs és benne az évszázadokról szóló kövek?

- A falu fölé magasodó vár, illetve az a kevés, ami abból megmaradt kisgyermekkorom óta ismerős a számomra. Pajtásaimmal időnk nagy részét a romok között töltöttük és mindig a legmeredekebb részen másztunk fel. Természetesen sokat harcoltunk „a törökök” ellen. Magunk készítette nyilakkal lőttük egymást. Még szerencse, hogy egyikünket sem ért komolyabb sérülés.

Szomorúsággal töltött el minket, hogy az egykori büszke várat benőtte az erdő és a csonka-torony egyedüliként megmaradt falrésze is ledőléssel fenyegetett. Bosszantott, hogy senki sem törődik a várral és ez évtizedeken át így is folytatódott. Fülöp Gyula régész újságcikke cselekvésre indított, melyben azt írta: „áll még a csókakői vár, de ki tudja meddig még?” Ezért 1995 február 11-ére összehívtam a Várbarátok Társaságának alakuló gyűlését azzal a céllal, hogy megmentsük a romot a teljes pusztulástól.

Kik álltak ön mellé az első időkben?

- A legfontosabb a csókakőiek lelkesedése volt, amely 25 éve töretlen. Minden hónap utolsó szombatján társadalmi munkában dolgoztunk és dolgozunk, átlagosan 20-25 fővel. Útépítés, kőgyűjtés, a vár területének az elburjánzott növényzettől való megtisztítása, víz-, villanyvezeték kiépítése, esetenként földmunkák végzése. Igazi közösség épült, nem csupán együtt dolgozunk, hanem ezek a hóvégi alkalmak közös ebéddel végződnek, melyet Végh György és felesége Margó készítenek.

Az elmúlt 25 évben Csókakő valamennyi polgármestere, Karger László, Végh Konrád, Fűrész György egyaránt mellettünk állt. Kellett is minden támogatás, mert a vár rekonstrukciója volt a terv e kezdetek óta, nem volt célunk, hogy romból romot építsünk.

Hogyan tudott ennyi mindent párhuzamosan csinálni?

- A családom mindig a segítségemre volt, mindhárom gyermekem is részt vett a feladatokban. Az iskolai munkámba pedig a helytörténet nagyon szorosan illeszkedett, sokat meséltem a tanítványaimnak a várról és ők is szívesen részt vettek a vár takarítási munkáiban. A szülőföld ismerete nagyban hozzájárul a tanulók hazaszeretetének kialakításához. Ez is valódi tanári feladat. Nyugdíjba vonulásom óta, a vár felszabadulásának évfordulóján, továbbra is meghívnak az iskolába, hogy a tanulóknak erről az eseményről és a vár történetéről beszéljek.

Mit érez a legnagyobb eredménynek a 25 év alatt és voltak-e kudarcok?

- A vár megmenekült a teljes pusztulástól. Valamikor az volt a vágyunk, hogy legyen egy fedett épület a várrom területén. Ez megvalósult akkor, amikor felépült a kaputorony tartozékaival együtt és a várkápolna. Örülünk annak, hogy a várkápolnában házasságkötések történnek és évente két alkalommal Mórocz Tamás plébános szentmisét mutat be a meghalt várbarátokért.

Sajnos volt rongálás is a várban, kövek lehajigálása, a ciszterna törhetetlennek tartott fedő üveglapjának összetörése, a felvonóhíd kötelének megrongálása.

A régi gárda jelentős része ma is aktív, ahogy ön is, de jönnek-e újak?

- 25 évvel ezelőtt fiatalabbak voltunk, a de a lelkesedés nem hagyott alább. Az idő múltával azonban az erőnk fogy, ezért szükséges a fiatalítás. A generációváltás mindig aktuális és igyekszünk fiatalokat is folyamatosan bevonni a munkánkba. Örömmel tapasztalom, hogy egyre többen csatlakoznak hozzánk, hogy folytassák a munkánkat, köztük a saját unokáim is

A karantén miatt zárva van a vár. Volt valaha ilyen hosszú kényszerszünet?

- A nagy terveink pillanatnyilag elakadtak, azáltal, hogy a kormány a Nemzeti Várprogram keretein belül korábban már megígért támogatásunkat visszavonta. Ez a fellegvár rekonstrukcióját jelentette volna. Továbbra is bízunk benne, hogy egyszer ez a munka is megvalósul majd. Talán ennél is fontosabb, hogy az alsó várban elvégzett feltárások során napvilágra került épületrészek konzerválása megtörténjen. Ezeket egyenlőre ideiglenes tető fedi és nem látogathatók.

Sajnos a járvány miatt a község is karanténba szorult, és mi sem jöhetünk össze szokásos hóvégi vármunkáinkra. Ez egy szokatlan és nehezen elviselhető helyzet, hiányoznak összejöveteleink, hiányzik a közösség. A vár azonban megtanít bennünket történelmi távlatokban gondolkodni. Csókakő vára 300 évig aludta csipkerózsika álmát. Ezt a néhány hónapot is ki fogja bírni, remélhetően velünk együtt.

Túl ennyi feladaton és 25 éven, hitte volna valaha, hogy eddig eljut?

- A csókakői vár mostanra a megye egyik leglátogatottabb kirándulóhelye lett. A Várbarátok Társaságának küldetése még nem fejeződött be: jócskán van még mit feltárni, helyreállítani, visszaépíteni a 2000 m² alapterületű, a környéket büszkén uraló csókakői várban.

A hitem töretlen. Hit nélkül nem lehet hozzákezdeni semmilyen munkához. Remélem, hogy valaha új fényben fog ragyogni a Vértes oldalán a csókakői vár.