Rengeteg a teendő, kevés azonban a munkatárs a Takarodó úti állatotthonban

Sok – több mint tíz – évvel ezelőtt egy maroknyi lelkes tagból álló csapat felkereste a Herosz Takarodó úti menhelyét. Látták, hogy rengeteg a teendő, a munkatársak száma azonban véges. Kutyák, macskák és egyéb kisállatok százainak ellátása folyik a telepen minden egyes nap – nincs kivétel, nincs vasár- és ünnepnap. Az állatoknak mindennap enniük kell, gyógykezelésre, gondozásra van szükségük, s nem mellesleg egy akkora állati közösségben, mint ez, bizony a szigorú rend tartása sem mellékes feladat. A fiatalokat megérintette a „légkör” és a tudat, hogy az állatoknak szükségük van a segítségre. S akkor valami elindult – még szervezetlenül, tapogatózva az ismeretlenben.

Krepsz Gyöngyi, a menhely vezetője látva az elszántságot, örömmel vette az önkéntesek segítségét – akkor, amikor még nem igazán volt divat az önkéntesség Magyarországon. A csapat, amely először még csak spontán szerveződött, egyre szervezettebb lett – házirendet alkottak, szabályzatot hoztak létre, leszervezték egymás közt a teendőket. Vasárnapi találkozóiknak híre ment, a megye számos pontjáról érkeztek családok, érdeklődők, akik szerettek volna részt venni a menhelyi feladatokban. A közös kutyasétáltatások, az állatok gondozása rendkívüli élmény volt, s mindenki úgy mehetett haza, hogy tudta – aznap igazán, szívből segített. A menhely munkatársainak pedig nagy segítség volt.

Ahogy most is az. Azóta már generációváltás is történt az önkéntes csapatban, az akkori fiatalokból felnőttek, munkakeresők és szülők lettek, helyükre, melléjük érkeztek az újak. Akiknek már szervezett háttér, kitapasztalt szabályrendszer állt a rendelkezésükre. De talán most is hasonló generációváltás küszöbére érkezett az önkéntes hálózat, mert Krepsz Gyöngyi szerint nagy szükség lenne ismét és továbbra is segítőkre.

A feladat a menhely munkatársainak segítése – kutyasétáltatás, fésülés, játék – tehát olyan teendők, amire sajnos egyébként már nem maradna energia. De vannak, akik más ponton kapcsolódnak be – a közösségi oldalakon, a gazdikereső tevékenységekben vagy éppen kitelepüléseken segítenek, részt vesznek egy-egy kutya rehabilitációjában, szocializációjának folyamatában vagy éppen az adományok, állatok szállításában. Férfimunkára is nagy szükség van a telepen, hiszen az eszközök folyamatosan elhasználódnak – a karbantartási, javítási munkálatokban tehát szintén örömmel fogadják az önkéntesek segítségét. Ugyanígy a marketingtevékenységben, a gazdára váró állatok népszerűsítésében, kampányok, rendezvények szervezésében is kell a plusz ember.

Szakmai támogatást is örömmel vesznek: az állatvédelem területén elkötelezett jogászok, ügyvédek munkája kiemelkedő fontosságú lenne, ahogy azoké is, akik ismeretterjesztő előadások megtartásában, gyerekprogramok lebonyolításában tudnak részt vállalni. De – tette hozzá a menhely vezetője – kellenek olyan önkéntesek, akik a mindennapok során segítik fogadni az érkező érdeklődőket. Kommunikációs gyakorlatnak sem utolsó az ilyen, árulja el Gyöngyi.

Aki már vállalt feladatot hasonlóan nemes tevékenységben, tudja: a legkisebb segítség is jól jön – kidobott állatnak, értük dolgozóknak egyaránt.