Cuki lenne az őzgida az udvarban? A Fejér megyei szakember elmondja, miért nem!

Hogy miért? A Fejér megyében élő hivatásos vadász, Popovics Ádám elmondja, beszélgetésünkhöz a fotókat pedig a Székesfehérváron élő, kislángi természetfotós, Cseh Zoltán szolgáltatja, a vele készült interjúnkat ITT olvashatják.

Kezdjük talán egy igazán lényeges kérdéssel: hogyan érdemes a természetben közlekednünk, viselkednünk?

– A természetbe kiérve csendben, halkan közlekedjünk, ne csapjuk nagy zajt. Ne vigyünk magunkkal rádiót, magnót, ne járjunk az erdőben motorkerékpárral vagy autóval. Ne térjünk le a kijelölt utakról, ösvényekről. Ne gyűjtsünk növényeket, hiszen nagyon sok védett növényfaj él náluk, és az összeszedése bizony komoly pénzbírsággal jár. Ha vaddal találkozunk, próbáljuk meg kerülni őket. Magunkkal vitt háziállatunkat mindig pórázon sétáltassuk, amire egyébként törvény is kötelez minket! Ne szemeteljünk! A szemetet vigyük magunkkal, vagy a kijelölt helyen dobjuk csak el.

Mit tegyünk, ha egy vadállattal futunk össze?

– A szarvasfélékkel nincs gond, hiszen sokkal jobban félnek az embertől, mint mi tőlük. Velük legtöbbször vaddal történő ütközések, balesetek során futunk össze.

Vaddisznóval nagyobb eséllyel találkozunk erdei utunk során, bár tény, hogy ők is – akárcsak a többi vad – igyekeznek elkerülni az emberrel való találkozást. Ha erre mégis sor kerülne, a legjobb az, ha zajt keltünk (pl.: tapsolunk, fütyülünk) és lassan ellenkező irányba eltávolodunk. Nagyon fontos az is, hogy ne közeledjünk az állatok felé, még akkor sem, ha nagyon békésnek tűnnek. Ennél csak egy dolog képezi még erősebb tabu tárgyát: ha csíkos vadmalacokat találunk egymagukban (vagy esetleg felfedezünk egy vackot) soha, de soha ne menjünk közel, ne nézegessük, és ne simogassuk vagy vegyük ölbe őket. Akármilyen elesettnek is tűnnek, higgyék el, nincsen szükségük segítségre, az anyjuk valószínűleg csak élelmet keres, és biztos, hogy a közelben van, figyel rájuk. Saját magunkat hoznánk csak veszélybe ezzel, mivel ha felfedezik egy idegen jelenlétét vagy épp kiemelik őket a biztonságos vacokból, bizony fel fog harsanni a segélykérő visítás, és ha a koca megjelenik, meg is van a baj.

Úgy gondolom, hogy a legtöbb támadás a nem megfelelő kutyasétáltatás közben történhet, ugyanis sokan szabadon engedik a kutyájukat vadászterületen, ami egyébként törvény szerint tilos. Vadászterületen kutyát sétáltatni csak pórázon szabad, mivel az valószínűleg hamarabb észre fogja venni a vadat, mint a gazdája, ilyenkor pedig a kutya ugatását a vad könnyen támadásnak veheti és ellentámadásba lendülhet. Ha ilyenkor pedig a házikedvenc visszafut a gazdájához, mondhatni „odavezeti” a vadat az emberhez, már nehéz elmenekülni.

Sokak számára nagyon kedvesek a kis őzek. Miért ne simogassuk őket, ha összefutunk velük?

– Erre leginkább májusban, júniusban van nagyobb esély, akkor születnek az őzgidák, ilyenkor körülbelül 2 hétig nem követik még az anyjukat, hanem a suta (őzmama) elfekteti őket, míg táplálkozni megy. Ekkor tűnhetnek úgy, hogy árván maradtak, de nem azok! Ha megsimogatjuk őket, az emberi kézről a szag rajtuk marad, amit a suta visszatérve hozzájuk megérez, és innentől kezdve nem fog gondoskodni róluk soha többé!

Valamiért egyre nagyobb divat hazavinni az erdőben talált állatot, madarat. Lehet ezzel egyáltalán bármilyen módon segíteni az állaton vagy mindenképp csak bajt okozhatunk vele?

– Még csak rövid ideje dolgozok a szakmámban, de úgy vettem észre, hogy a vadon élő állatok megmentése néhány éve sajnos valóban divatját éli. Engem is többször kerestek már meg, amikor árvának tűnő vadat találtak a túrázók, hogy mit tegyenek. Mindig azt mondtam, hogy hagyják békén, ne nyúljanak hozzá, a szülők gondoskodni fognak róluk. Sajnos ezt nem lehet eléggé és elégszer hangsúlyozni!

Nyilván kivételt képez, ha láthatóan sérült vagy nagyon lefogyott, beteg állatról van szó. Ilyenkor a legtöbb, amit tehetünk, ha a helyi vadásztársasággal felvesszük a kapcsolatot. Ebben segítségünkre lehet az internet, a legtöbb társaságnak már van weblapja, ahol az elnök, a vadászmester vagy épp a hivatásos vadászok elérhetőségei is megtalálhatók. Őket kell értesíteni, és majd a megfelelő lépéseket megteszik, és igyekeznek a sérült állatról a lehető leggyorsabban gondoskodni.

Volt rá példa, hogy én is találtam, mint utólag kiderült, törött szárnyú kuvikot. Miután sikerült megfognom, értesítettem a nemzeti park egyik dolgozóját, aki eljött érte, elvitte a madárkórházba, majd miután felépült, szabadon engedték.

Milyen büntetésre számíthat, akit azon kapnak, hogy vadállatot visz haza?

Mivel a vad az állam tulajdona, így ez lopásnak minősül, ami bűncselekmény. Tettenérés esetén nagy összegű pénzbírságra lehet számítani.

Popovics Ádám szerint a legfontosabb, amit mindenkinek fejben kell tartania, hogy ezek az állatok a természetben születtek, a szülők gondoskodnak róluk, és hiába a szeretet és a gondoskodás, a legtöbbjük nem viseli el a fogságot és elpusztul.