Malackák a Pagonyban

„Az erdő fekete csuhás lovagja, a vadászok villogó agyarú álomzsákmánya, mezőgazdászok kártékony réme, turistariogató, városi kukafosztogató, konyhaművészek gazdag ízvilágú gasztronómiai kedvence” – így jellemzi a „sus scofát, azaz a vaddisznót az a kiadvány, amely A sertevad címen mutatja be ezt a nálunk is őshonos állatot.

Autentikus környezetben

A Pákozdi Pagony vadas­parkjában is elolvasható ez a kis kiadvány, sőt, mi több, meg is tekinthetők az állatok élőben. Szinte teljesen autentikus környezetben élhetnek itt e vadak, amelyek az idei év nyarának kellős közepén kellemes meglepetésben részesítették a gondozókat: a szokásos tavaszi ellés után az elmúlt napokban újabb állománnyal növelték a helyi kondát. Bájos kis csíkos teremtmények bújnak elő nagydarab társaik után, amikor etetésre hívjuk az állatokat Tóth Annával, a Vadex Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. közjóléti és turisztikai előadójával.

A Pákozdi Pagony rangidős kanja, Rudi a főnök, ez látszik; mellette két-három idősebb koca éli mindennapjait ezen az árnyas területen – ahol még saját dagonyázós strand is a vaddisznók rendelkezésére áll. A nagyok bátran caplatnak bele a hűs vízbe, utánuk a tavaszi „gyerekek”, majd pedig a legkisebb, pár napos apróságok is megpróbálkoznak a pancsolással. A játék és a fegyelmezés közepette azért persze az étkezésre is jut idő: bátran jönnek az ember közelébe, amikor látogatói csemegében reménykednek az állatok. – Mindenfélét esznek nálunk, vegyes takarmányon vannak – mondja Anna, s hozzáteszi: szemes és szálas takarmányt, valamint zöldséget és gyümölcsöt is kapnak a malacok a látogatók által adható csemege mellett.

A mostani szaporulat nem nagyon jellemző, de mint kiderült, fogságban nem szokatlan, hogy átalakul az állatok biológiai időzítése. De az elhúzódó tavasz is közrejátszhatott ebben, illetve az is, hogy lehetnek olyan kocák a csapatban, amelyek mostanra értek be és hozhatták le első almukat. Sok tehát most a kicsi és fiatal egyed a pákozdi vaddisznók között – ám az, hogy milyen neműek, csak egyéves koruk után derül ki. Mindeközben vadon élő társaik is „nyaralnak”: ez az időszak, ahogy az ősz is, a felkészülésé. A zsírréteg felhalmozása a cél, hogy a téli ínséges időkben legyen majd miből gazdálkodniuk. Ezt az ösztönt Rudiék sem felejtették el a természetközeli környezetükben: minden alkalmat megragadnak a táplálkozásra – és ez szépen látszik is rajtuk.