Még nagyobb a hangzavar a zámolyi Madárkertben

Már belépéskor is feltűnő a változás: nagyobb lett a terület, ahol megszaporodott a röpdék száma is, így az első kérdés értelemszerűen az: mennyivel több madár lakik a Tó utcában? Kiderül, hogy míg 2019-ben 700 négyzetméteren 61 fajta madarat tartott Bence, addig ma már 1300 négyzetméteren terül el a park, ahol több mint 90 különböző madárfajjal találkozhatunk. Annak idején azt mesélte, egy pár kanadai lúddal kezdődött a madártartás, ami után jöttek az érdekesebb vízimadarak, a különböző récék, aztán érkeztek a hattyúk, majd többfajta galamb és fácán. Bence három évvel ezelőtt már tervezte egy papagájsor megépítését, és „bakancslistáján” szerepelt az emu és az ara papagáj beszerzése. Nos, a 8 hónapos, Huba névre keresztelt sárga-kék ara már szokja a zámolyi levegőt és a többi madár társaságát. Jelenleg egy Közép-Afrikában őshonos fehérfülű turákó a kifutóban a társa, de nyárra várható, hogy megérkezik a „felesége”, egy zöldszárnyú ara személyében.

– Ők ugyan nem fajtársak, de amúgy szaporodóképesek, és a vegyes házasságból született utódok is azok – mondja Bence, majd hozzáteszi, igyekszik minél színesebb és szélesebb skáláját felvonultatni a papagájfajoknak, ezért döntött úgy, hogy nem egy sárga-kék ara lesz Huba arája. Azt is megtudom, hogy amúgy az arák 3-4 éves korukra lesznek ivarérettek, s akkor már annyira agresszíven védik a területüket, hogy még a saját gazdájukat sem nagyon tűrik meg. Nehéz ezt most elképzelni Hubáról, aki úgy törleszkedik Bence kezéhez, amikor a ketrecbe nyúl, akár egy hízelkedő macska.

Lakótársa, a turákó érdekessége, hogy két színpigment található a tollazatában, ha pedig alsó, élénkpiros tollait vízbe áztatjuk, az 2-3 óra alatt kioldja a színét, lilásbordóvá változtatva a folyadékot. A soron továbbhaladva Bence régi kedvence, Rió következik, aki mára társat is kapott. Ő és Bodza jákópapagájok, akik beszélni is tudnak.

– Olyanok, mint a kisgyerekek: hallás után tanulják a szavakat, a csúnyákat pedig gyorsabban megjegyzik.

A jákó talán az egyetlen olyan papagájfaj, ami érti is, amit mond, tehát helyes szövegkörnyezetben képes használni a megtanult szavakat – árulta el Bence, miközben továbblépünk a papagájsoron. Itt azonban megszakítom a bemutatást, hiszen sokáig tartana mindegyik madarat felsorolni. Ám elmondhatom, hogy számos élénk színű, kisebb és nagyobb fajta megtalálható a két év alatt elkészült, tíz rödpét tartalmazó, de további bővítés alatt álló soron, ahová Bence sérült vagy a rossz tartás miatt dep­resszióssá vált példányokat is befogadott. Jó helyre kerültek, ma már vidáman kapaszkodnak, ugrálnak a rácsokon. Ja, és azt se felejtsük, hogy szinte mindegyik példánynak van saját neve: Frutti, Páncsó, Napsugár, Barack, Kiwi és a többiek névadói egyes esetekben maguk a látogatók voltak.

A Madárkert többi része már ismerős, hiszen az korábban is létezett, de oda is kerültek újdonságok. Ilyenek például a díszrécék vagy a Hollandiából érkezett, egzotikusnak számító hawaii ludak, amelyek lába inkább a vulkanikus hegységek kövezetéhez, mint az úszáshoz alkalmazkodott. Aztán ott van az emu pár, a Madárkert legnagyobb testű lakói, akik a ragyogó színben pompázó, hatéves indiai kék páva és a királyfácánok szomszédságában kaptak helyet. Bence azt is elárulta róluk, nem túl okos, de barátságos állatok, akiknél nőuralom van. A tojó a tojások lerakása után is tovább élvezi addigi életét, amíg a kakas kotlik. A kert egyik legmeghökkentőbb látványosságai azonban a tyúklúdak, amelyek disznókat megszégyenítő módon röfögnek. Ha az ember nem látná, hogy madarak vannak a ketrecben, biztosra venné, hogy malacokat hall.

A zámolyi Madárkert időről időre nyílt napot is tart, ilyenkor csekély belépődíj ellenében bárki megnézheti a szárnyasokat.