Az avarégetés a sünök életébe kerülhet

Hamarosan fény derült a titokra. Egy szép kis sün sétált át a járdán, egyenesen a kupac felé vette az irányt.

Nem tudom pontosan, hány hete gyűlhetett ott az ágak sokasága, de elég volt ahhoz, hogy a kis állat az otthonának tekintse, és az téli időszakra készülve bevackolja magát.

Ezek azok a hetek, amikor a sünök még ugyan aktívak és keresik az élelmet, de már a téli nyugalmi időszakra készülnek. Sötétedés után még sikerülhet meglesni őket, ilyenkor a legmozgékonyabbak. Hamarosan viszont téli álomra szenderülnek, ágakkal és lehullott falevelekkel takart halmokban keresnek maguknak szállást, ahol békében átaludhatják a szűkös hónapokat.

Mi viszont éppen ezeket a halmokat akarjuk eltakarítani az udvarról. Gyakran észre sem vesszük, hogy a jó ideje összekészített levélkupacban már sünök tanyáznak és “alágyújtunk”. Természetesen ott és akkor, ahol nem tilos. A sünöknek ez a biztos pusztulást jelenti, a legrémesebb módon.

Éppen ezért a már összegereblyézett halmot érdemes átforgatni, rétegenként átvizsgálni. A sünök védekezés képen nem szaladnak el, összegömbölyödve várják a veszély elmúlását. Védekező taktikájuk ebben az esetben az életükbe kerülhet.

A kupacokat még véletlenül se vasvillával vagy valamilyen hegyes tárgyal igyekezzünk megbolygatni, ezekkel sérüléseket okozhatunk vagy akár nagyobb bajt is. A talált állatokat semmiképp sem szabad megtartani, védettek, ezért a tartásuk sem megengedett.

Akik a rőzse vagy levél kupacok alatt sünt találnak, bízzák inkább a szakemberek gondjaira.