Nők is dolgoztak egykor a bányában

Az önkormányzat által szervezett, csütörtöki ünnepség mellett egy másik Borbála-napi megemlékezés is lezajlott a faluban. Ez utóbbit Simek István és a csernyei szlovák nemzetiségi önkormányzat hagyományőrző csoportja rendezte, és meghívást kapott rá a 90 esztendős Dénes Pál, a község legidősebb bányásza, valamint három olyan idős asszony - Soproni Jánosné, Kadlecsik Józsefné és Bíró Józsefné -, akik nő létünkre maguk is dolgoztak az 50-es években a föld alatt.

- Szent Borbála a veszélyes foglalkozást űzők - bányászok, kohászok, tüzérek - védőszentje. A Borbála nap a bányászok számára a jövő reményteli ünnepe is volt, nem csak a bánya áldozatairól szóló megemlékezés alkalma - mondta el a találkozón tartott előadásában Simek István, akinek szavaiból az is kiderült, hogy Borbála napon léptették elő a bányászokat, és ilyenkor jutalmakat is osztottak. Bakonycsernye környékén 1842-ben Szapáron indult meg először a szénbányászat, Csernye területén pedig 1920-ban az Aguszta bányában kezdték el kitermelést. A szapári bányából az 1910-es években lóvontatású kisvasúton szállították a szenet a bodajki vasútállomásra. A sínek Csernye főutcáján húzódtak. A II. világháború előtt a földben rejlő természeti kincsek nem a földtulajdonost illették meg. A bányavállalat ezért a bevételből részesedést fizetett a földtulajdonosoknak. S arra is kötelezték, hogy ingyen szénnel lássa el a csernyei közintézményeket.