Interjú a baracskai Galuska-Tomsits László börtön-parancsnokkal

– Harminc éve szolgálok a fegyveres rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai között, 1988. november 1-jén szereltem fel a rendőrséghez. Budapesten végeztem el a tiszthelyettesképző iskolát, aztán családalapítási céllal 1990-ben kerültem a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság érdi kapitányságára, ahol egymás után több beosztásban dolgoztam, 1992 óta már vezetőként. Aztán 2017. július 1-jén kerültem át a büntetés-végrehajtáshoz – összegezte szakmai útját a parancsnok.

– Tudatos döntés volt, vagy a körülmények hozták így?

– Igen, így terveztem, változtatni szerettem volna.

– Erre számított?

– Mindenképpen kihívást jelentett, hiszen megújult jogszabályi környezet fogadott. Hasonlít a korábbi évekhez, hogy számos olyan, a korábbi években tapasztalt, hasonló vezetéselméleti feladattal szembesültem, amelyeket végre kell hajtani egy parancsnoknak. Az jelentett rendkívül sok újdonságot, hogy itt büntetésüket töltő személyekkel kell foglalkoznom.

– Az, hogy a büntetés-végrehajtás területén is gyakran változnak a jogszabályok, nem teszi nehézkessé a mindennapi munkát?

– Az élet az, ami új kihívásokat támaszt. A jogszabályi környezetet nem szabad meghagyni állandó formájában, azokat a társadalmi változások miatt idővel módosítani kell, hogy meg tudjunk felelni a változó követelményeknek. Ha a kihívásokra nem megfelelő a válasz, torzulhat a feladat végrehajtása, és persze legtöbbször nem pozitív irányba.

– Ne hagyjuk még el a kihívások világát: a zsúfoltság még mindig az?

– Ennek mértéke változó, ez ma már kevés gondot okoz.

– Három objektumért felel. Röviden bemutatná ezeket?

– A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézethez a martonvásári, a baracskai és a székesfehérvári objektum tartozik. A fehérvári elsősorban előzetes letartóztatásban lévő személyek fogva tartására szolgál. Baracskán vegyes a kép, amilyen büntetési fokozatok csak léteznek a magyar büntetés-végrehajtásban, itt minden ilyen megvan. Martonvásár 2015-ben nyílt meg újra, elsősorban enyhébb végrehajtású fokozottal elítéltek számára.

– A múltban gondot jelentett az is, hogy a „bévések” közül sokan, ahogy jöttek, úgy el is hagyták a pályát.

– Két éve szabályozták a rendvédelmi szervezeteken belül a büntetés-végrehajtásban dolgozók karrierpályáját. A jogszabályi környezet ebben is megváltozott, így egységes lett a rendvédelmi szervezetekben dolgozók bérezése, a fluktuáció ezért ma már nem sokban különbözik más, hasonló rendvédelmi területen tapasztalhatótól.

– Itt voltam, amikor átadták a baracskai objektumban létesített péküzemet. Továbbra is innen látják el a hazai intézetek sorát?

– Az Annamajori Kft. végzi ezt az ellátást. Az eredmény abból a szempontból is jelentős, hogy visszavezeti az elítélteket a munka világába, de a tanulás lehetősége is adott. És ez óriási eredmény.

– Mi a leggyakoribb kihágás a rácson belül? Tippelhetek? A mobilok rejtegetése?

– Igen, de fogalmazzunk úgy, hogy a tiltott tárgyak tartása a büntetés-végrehajtási intézetben.

– A filmeket látva a laikus azt gondolja, az elítéltek itt folyamatosan ütik egymást, hiszen egy részük erőszakos cselekedet miatt van itt. Valóban sok a verekedés?

– Az elítéltek közötti erőszak minimális, az erről szóló mendemondák megalapozatlanok. A mi feladatunk, hogy megóvjuk őket az ilyen cselekményektől. Ebben jelentős szerepe van a felügyelői csapatnak, munkatársaimnak, akiknek nem lankad az éberségük. Elsősorban a megelőzésen van a hangsúlyt.

– Néha bírálják a honi börtönviszonyokat, amelyek sokkal jobbak voltak már tíz éve is, mint ahogyan én a katonaidőmet töltöttem a nyolcvanas években. Milyennek ítéli a körülményeket?

– Azt gondolom, a hazai büntetés-végrehajtás mindent megtesz annak érdekében, hogy az intézetekben abszolút élhető viszonyokat teremtsen, és a társadalomba való visszailleszkedés zökkenőmentes legyen. Nem véletlenül találták ki a reintegrációs őrizetet sem.

– Az mit jelent pontosan?

– Megfelelő jogi procedúra után, szigorúan egyénre szabott módon a büntetés egy részét családi körben lehet eltölteni. De az ellenőrzés ebben az esetben is folyamatos.

– A börtönökben némiképp romantikus kihágásnak számít a szökés. Baracskán viszonylag sok a külső munkahely. Volt ilyen eset?

– Lekopogom, ebben az évben nem, s remélem, ez így is marad.