Enni márpedig kell - de hol? A fehérvári éttermeknek egyre nehezebb

- Egy ilyen étterem ugyanúgy működik, mint minden más gazdasági vállalkozás: bérlők jönnek-mennek, váltják egymást, olykor lehúzzák a rolót, máskor nem - mondja a fiatal tulaj. - Nem kell ezen annyira csodálkozni, sem felfújni a helyzetet, volt már ilyen. Annyit előre bocsáthatok a kétkedőknek, hogy a sokaknak városi menzának számító Korzó még ennek az évnek az első felében, a régi fényében ragyogva ismét megnyit majd. Hiszen ötvenéves hagyományról van szó.

Tamás József szinte felkacag, mikor arra terelem a szót, a Belesről közismerten magas bérleti díjhírek járják, esetleg nem ez-e a kerékkötője a gyors bérbeadásnak?

- Egymilliós havi bérleti díj?! Ugyan már, ennek még csak a közelében sem jár a valóság. Nincs olyan bérlő, aki azt ki tudná gazdálkodni. Hozzátenném, az egész belvárosi vendéglátás kritikus helyzetben van, és ez még csak fokozódni fog ám! A kialakult állapotnak sok oka, összetevője van, a magas bérleti díjak csak az egyik, a fő probléma azonban az, hogy nincs a belvárosra semmiféle egységes fejlesztési elképzelés.

A fotónkon is szereplő, a vendéglátásban 1990 óta jelen lévő étteremvezető, Szeder Tibor ugyancsak ezt említi a sorvadás fő okaként: a hiányzó egységes fejlesztési koncepciót. A Castrum étterem feje nem akarja bagatellizálni a helyzet nehézségét:

- Jelenleg az étteremben déli fél 12 és 14 óra között van mozgás, utána mintha kihalt volna a világ. Szinte megszűnt az á la carte étkezés, a vendégek menüt fogyasztanak. Abból is el tudnánk adni naponta nyolcvanat, de egy hónapot véve a napi átlag harminc menü. Már tavaly ilyenkor is erősen érezhető volt ez a tendencia, ezért mint a többi egység fölött - vendéglátós körökben szoktunk beszélni a gondokról -felettünk is ott lebeg Damoklész kardja. Pedig nekünk szerencsénk van a tulajdonossal, nem emelte a bérleti díjat még az inflációval sem. Visszafogunk minden kiadást, a bevételt az étterembe befelé toljuk, nem vesszük ki, béremelés három éve nem volt nálunk. Sokfélével próbálkozunk, például a főzelékhez nem számoljuk fel az elfogyasztott kenyeret, az asztalra automatikusan oda teszi a felszolgáló kolléga a kancsó szódát, nehogy azt érezze a kedves vendég, hogy ő itt most italfogyasztásra van kötelezve. És mégis ez van...

Nézze csak meg Mórt! - hívja fel figyelmemet Szeder Tibor a kérdésre, mennyire oka a gondoknak a belváros elszigetelődése, elnéptelenedése? Ott tudnak egy háromnapos fesztivált építeni a helyi borokra, éjszakába nyúlóan eszik, táncol, szórakozik a nép. Nálunk meg...

Ha megnézzük az éttermek honlapját, nem a kínálat a baj. Nyálcsorgató finomságok kelletik magukat az on-line-étlapokon, az étel - több helyet megpróbáltunk - ízletes, a kiszolgálás a legtöbb helyen igazán magas színvonalú. Igaz, ha igazi magyaros falatra vágyik a vendég, kicsit többet kell keresgélnie egy gulyásleveses, fatányérosos, netán túróscsuszás hely után. Szerencséje van, ha ilyet lel.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

A fotónkon is szereplő, a vendéglátásban 1990 óta jelen lévő étteremvezető, Szeder Tibor ugyancsak ezt említi a sorvadás fő okaként: a hiányzó egységes fejlesztési koncepciót. A Castrum étterem feje nem akarja bagatellizálni a helyzet nehézségét:

- Jelenleg az étteremben déli fél 12 és 14 óra között van mozgás, utána mintha kihalt volna a világ. Szinte megszűnt az á la carte étkezés, a vendégek menüt fogyasztanak. Abból is el tudnánk adni naponta nyolcvanat, de egy hónapot véve a napi átlag harminc menü. Már tavaly ilyenkor is erősen érezhető volt ez a tendencia, ezért mint a többi egység fölött - vendéglátós körökben szoktunk beszélni a gondokról -felettünk is ott lebeg Damoklész kardja. Pedig nekünk szerencsénk van a tulajdonossal, nem emelte a bérleti díjat még az inflációval sem. Visszafogunk minden kiadást, a bevételt az étterembe befelé toljuk, nem vesszük ki, béremelés három éve nem volt nálunk. Sokfélével próbálkozunk, például a főzelékhez nem számoljuk fel az elfogyasztott kenyeret, az asztalra automatikusan oda teszi a felszolgáló kolléga a kancsó szódát, nehogy azt érezze a kedves vendég, hogy ő itt most italfogyasztásra van kötelezve. És mégis ez van...

Nézze csak meg Mórt! - hívja fel figyelmemet Szeder Tibor a kérdésre, mennyire oka a gondoknak a belváros elszigetelődése, elnéptelenedése? Ott tudnak egy háromnapos fesztivált építeni a helyi borokra, éjszakába nyúlóan eszik, táncol, szórakozik a nép. Nálunk meg...

Ha megnézzük az éttermek honlapját, nem a kínálat a baj. Nyálcsorgató finomságok kelletik magukat az on-line-étlapokon, az étel - több helyet megpróbáltunk - ízletes, a kiszolgálás a legtöbb helyen igazán magas színvonalú. Igaz, ha igazi magyaros falatra vágyik a vendég, kicsit többet kell keresgélnie egy gulyásleveses, fatányérosos, netán túróscsuszás hely után. Szerencséje van, ha ilyet lel.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

A fotónkon is szereplő, a vendéglátásban 1990 óta jelen lévő étteremvezető, Szeder Tibor ugyancsak ezt említi a sorvadás fő okaként: a hiányzó egységes fejlesztési koncepciót. A Castrum étterem feje nem akarja bagatellizálni a helyzet nehézségét:

- Jelenleg az étteremben déli fél 12 és 14 óra között van mozgás, utána mintha kihalt volna a világ. Szinte megszűnt az á la carte étkezés, a vendégek menüt fogyasztanak. Abból is el tudnánk adni naponta nyolcvanat, de egy hónapot véve a napi átlag harminc menü. Már tavaly ilyenkor is erősen érezhető volt ez a tendencia, ezért mint a többi egység fölött - vendéglátós körökben szoktunk beszélni a gondokról -felettünk is ott lebeg Damoklész kardja. Pedig nekünk szerencsénk van a tulajdonossal, nem emelte a bérleti díjat még az inflációval sem. Visszafogunk minden kiadást, a bevételt az étterembe befelé toljuk, nem vesszük ki, béremelés három éve nem volt nálunk. Sokfélével próbálkozunk, például a főzelékhez nem számoljuk fel az elfogyasztott kenyeret, az asztalra automatikusan oda teszi a felszolgáló kolléga a kancsó szódát, nehogy azt érezze a kedves vendég, hogy ő itt most italfogyasztásra van kötelezve. És mégis ez van...

Nézze csak meg Mórt! - hívja fel figyelmemet Szeder Tibor a kérdésre, mennyire oka a gondoknak a belváros elszigetelődése, elnéptelenedése? Ott tudnak egy háromnapos fesztivált építeni a helyi borokra, éjszakába nyúlóan eszik, táncol, szórakozik a nép. Nálunk meg...

Ha megnézzük az éttermek honlapját, nem a kínálat a baj. Nyálcsorgató finomságok kelletik magukat az on-line-étlapokon, az étel - több helyet megpróbáltunk - ízletes, a kiszolgálás a legtöbb helyen igazán magas színvonalú. Igaz, ha igazi magyaros falatra vágyik a vendég, kicsit többet kell keresgélnie egy gulyásleveses, fatányérosos, netán túróscsuszás hely után. Szerencséje van, ha ilyet lel.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

- Jelenleg az étteremben déli fél 12 és 14 óra között van mozgás, utána mintha kihalt volna a világ. Szinte megszűnt az á la carte étkezés, a vendégek menüt fogyasztanak. Abból is el tudnánk adni naponta nyolcvanat, de egy hónapot véve a napi átlag harminc menü. Már tavaly ilyenkor is erősen érezhető volt ez a tendencia, ezért mint a többi egység fölött - vendéglátós körökben szoktunk beszélni a gondokról -felettünk is ott lebeg Damoklész kardja. Pedig nekünk szerencsénk van a tulajdonossal, nem emelte a bérleti díjat még az inflációval sem. Visszafogunk minden kiadást, a bevételt az étterembe befelé toljuk, nem vesszük ki, béremelés három éve nem volt nálunk. Sokfélével próbálkozunk, például a főzelékhez nem számoljuk fel az elfogyasztott kenyeret, az asztalra automatikusan oda teszi a felszolgáló kolléga a kancsó szódát, nehogy azt érezze a kedves vendég, hogy ő itt most italfogyasztásra van kötelezve. És mégis ez van...

Nézze csak meg Mórt! - hívja fel figyelmemet Szeder Tibor a kérdésre, mennyire oka a gondoknak a belváros elszigetelődése, elnéptelenedése? Ott tudnak egy háromnapos fesztivált építeni a helyi borokra, éjszakába nyúlóan eszik, táncol, szórakozik a nép. Nálunk meg...

Ha megnézzük az éttermek honlapját, nem a kínálat a baj. Nyálcsorgató finomságok kelletik magukat az on-line-étlapokon, az étel - több helyet megpróbáltunk - ízletes, a kiszolgálás a legtöbb helyen igazán magas színvonalú. Igaz, ha igazi magyaros falatra vágyik a vendég, kicsit többet kell keresgélnie egy gulyásleveses, fatányérosos, netán túróscsuszás hely után. Szerencséje van, ha ilyet lel.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

- Jelenleg az étteremben déli fél 12 és 14 óra között van mozgás, utána mintha kihalt volna a világ. Szinte megszűnt az á la carte étkezés, a vendégek menüt fogyasztanak. Abból is el tudnánk adni naponta nyolcvanat, de egy hónapot véve a napi átlag harminc menü. Már tavaly ilyenkor is erősen érezhető volt ez a tendencia, ezért mint a többi egység fölött - vendéglátós körökben szoktunk beszélni a gondokról -felettünk is ott lebeg Damoklész kardja. Pedig nekünk szerencsénk van a tulajdonossal, nem emelte a bérleti díjat még az inflációval sem. Visszafogunk minden kiadást, a bevételt az étterembe befelé toljuk, nem vesszük ki, béremelés három éve nem volt nálunk. Sokfélével próbálkozunk, például a főzelékhez nem számoljuk fel az elfogyasztott kenyeret, az asztalra automatikusan oda teszi a felszolgáló kolléga a kancsó szódát, nehogy azt érezze a kedves vendég, hogy ő itt most italfogyasztásra van kötelezve. És mégis ez van...

Nézze csak meg Mórt! - hívja fel figyelmemet Szeder Tibor a kérdésre, mennyire oka a gondoknak a belváros elszigetelődése, elnéptelenedése? Ott tudnak egy háromnapos fesztivált építeni a helyi borokra, éjszakába nyúlóan eszik, táncol, szórakozik a nép. Nálunk meg...

Ha megnézzük az éttermek honlapját, nem a kínálat a baj. Nyálcsorgató finomságok kelletik magukat az on-line-étlapokon, az étel - több helyet megpróbáltunk - ízletes, a kiszolgálás a legtöbb helyen igazán magas színvonalú. Igaz, ha igazi magyaros falatra vágyik a vendég, kicsit többet kell keresgélnie egy gulyásleveses, fatányérosos, netán túróscsuszás hely után. Szerencséje van, ha ilyet lel.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

Nézze csak meg Mórt! - hívja fel figyelmemet Szeder Tibor a kérdésre, mennyire oka a gondoknak a belváros elszigetelődése, elnéptelenedése? Ott tudnak egy háromnapos fesztivált építeni a helyi borokra, éjszakába nyúlóan eszik, táncol, szórakozik a nép. Nálunk meg...

Ha megnézzük az éttermek honlapját, nem a kínálat a baj. Nyálcsorgató finomságok kelletik magukat az on-line-étlapokon, az étel - több helyet megpróbáltunk - ízletes, a kiszolgálás a legtöbb helyen igazán magas színvonalú. Igaz, ha igazi magyaros falatra vágyik a vendég, kicsit többet kell keresgélnie egy gulyásleveses, fatányérosos, netán túróscsuszás hely után. Szerencséje van, ha ilyet lel.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

Nézze csak meg Mórt! - hívja fel figyelmemet Szeder Tibor a kérdésre, mennyire oka a gondoknak a belváros elszigetelődése, elnéptelenedése? Ott tudnak egy háromnapos fesztivált építeni a helyi borokra, éjszakába nyúlóan eszik, táncol, szórakozik a nép. Nálunk meg...

Ha megnézzük az éttermek honlapját, nem a kínálat a baj. Nyálcsorgató finomságok kelletik magukat az on-line-étlapokon, az étel - több helyet megpróbáltunk - ízletes, a kiszolgálás a legtöbb helyen igazán magas színvonalú. Igaz, ha igazi magyaros falatra vágyik a vendég, kicsit többet kell keresgélnie egy gulyásleveses, fatányérosos, netán túróscsuszás hely után. Szerencséje van, ha ilyet lel.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

Ha megnézzük az éttermek honlapját, nem a kínálat a baj. Nyálcsorgató finomságok kelletik magukat az on-line-étlapokon, az étel - több helyet megpróbáltunk - ízletes, a kiszolgálás a legtöbb helyen igazán magas színvonalú. Igaz, ha igazi magyaros falatra vágyik a vendég, kicsit többet kell keresgélnie egy gulyásleveses, fatányérosos, netán túróscsuszás hely után. Szerencséje van, ha ilyet lel.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

Ha megnézzük az éttermek honlapját, nem a kínálat a baj. Nyálcsorgató finomságok kelletik magukat az on-line-étlapokon, az étel - több helyet megpróbáltunk - ízletes, a kiszolgálás a legtöbb helyen igazán magas színvonalú. Igaz, ha igazi magyaros falatra vágyik a vendég, kicsit többet kell keresgélnie egy gulyásleveses, fatányérosos, netán túróscsuszás hely után. Szerencséje van, ha ilyet lel.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.

De ha - válsághelyzetben, laposodó pénztárcával - elmarad az eddig étteremben ebédelő réteg, ha elmaradnak az eddig kitartó belvárosi hivatalnokok, képviselők, irodisták, jogászok, középvezetők, (netán újságírók), ez a sok ember hol és mit ebédel manapság? Szeder Tibor azt mondja, visszajön az otthonról hozott dobozebéd divatja. A hétfő hagyományosan gyenge nap a fehérvári vendéglátósoknál: ilyenkor még marad a vasárnapi ebédekből.