Képíró-per - A volt csendőr százados korábbi vallomásait olvassák fel (frissítve 15.30)

A tárgyalás második napján többségében a Képíró Sándorral rokonszenvezők jelentek meg. A szimpatizánsok felálltak, amikor a vádlottat a terembe kísérték. 
A bizonyítási eljárás Képíró Sándor korábbi, az ügyészségen tett vallomásainak felolvasásával folytatódott. A 2010 októberében tett ügyészi nyilatkozat szerint Képíró Sándor 1942. január 20-án érkezett Újvidékre, járőrparancsnok lett. Aznap Gaál Lajos csendőr alezredes eligazítást tartott, amelyen Képíró is részt vett. Az ügyészség szerint a parancsnok hangsúlyozta: nem szabályszerű razzia veszi kezdetét, hanem tisztogatás, amelyben jogtalanul is használhatnak fegyvert, sőt ez kívánatos is. 
A vádlott ezt aggályosnak találta, ezért kérte az utasítás írásba foglalását. Gaál ezt megtagadta arra hivatkozva, hogy ilyet nem szokás írásban kiadni. Az ügyészség szerint Képíró tisztában volt a razziával kapcsolatos elvárásokkal, a körülményekbe belenyugodott. 
Az ügyészség szerint január 22-én Grassy József vezérőrnagy (akkor ezredes) eligazítást tartott, amelyen Képíró is részt vett. Grassy szerint a felettesek elégedetlenek voltak a razzia eredményeivel, ezért arra utasította az állományt, hogy "ha másnap polgári egyének járkálnak át a felállított kordonokon, akkor végig kell golyószóróval lőni az utcát, és az ablakokból leselkedő embereket is le kell lőni". 
Az ügyészség szerint a vádlott irányítása alatt vették őrizetbe egy testvérpárt, és később kivégezték őket. A gyűjtőhelyen megjelent egy rokonuk, egy rendőr, aki megpróbálta elérni Képírónál, hogy a testvéreket elengedje, a vádlott azonban nem teljesítette a kérést. Képíró tudta, hogy a tisztogatás célja emberek törvénytelen kivégzése, ezért fizikai bűnsegéddé vált.
Ezen a kihallgatáson Zétényi Zsolt ügyvéd úgy nyilatkozott: Képíró Sándor a január 20-i eligazításon nem volt jelen. Gaál Lajos a megérkezése estéjén olyan parancsot adott, hogy a legkisebb ellenállás esetén fegyvert kell használni. Ennek az írásba foglalását kérte a védence, de megtagadták. Szerinte Képíró akkor úgy döntött, nem hajt végre törvénytelen cselekedeteket, őrizetbe vételre nem adott utasítást, mivel erre nem volt lehetősége. 
A jegyzőkönyv szerint Képíró Sándor ezután azt mondta: egyetlen eligazításra sem emlékszik, amelyen megmondták volna, hogy a zsidó vallású lakossággal milyen módon kell bánni. A testvérpárt nem ismeri, nem találkozott velük. Arra emlékszik, hogy a razzia harmadik napján odament hozzá egy rendőr, aki arra kérte, hogy eressze el a rokonait, de mivel ő nem volt hatósági közeg, ezt nem tehette meg. Nem járt azon a strandon sem, ahol az embereket kivégezték, a razzia alatt az utcán tartózkodott, azt felügyelte, hogy a járőrök törvényesen végezzék a munkájukat.
Ezután az ellene folytatott perről írt nyilatkozatát olvasta fel a bíró. Eszerint 1943-ban a vezérkari főnökség különbírósága elé került, ahol hűtlenségi ügyeket tárgyaltak. Azt írta: kérték, hogy rendes hadbíróság előtt vonják felelősségre őket, de ezt elutasították. A vád kollektív vád volt, amit a magyar büntető törvénykönyv el sem ismer. Szerinte az újvidéki megtorlást a honvéd vezérkar rendelte el, csendőrök nem voltak jelen a Duna-parton végrehajtott kivégzéseknél. Tíz év fegyházbüntetést szabtak ki rá, ami ellen nem lehetett fellebbezni. Később Horthy Miklós kormányzó pertörlést rendelt el az ügyben.
Arról is írt: megmentett egy családot, amelynek a szállójában lakott. A családot szerinte egy honvéd járőr és bandája akarta kirabolni, majd a Dunánál kivégezni, amit ő megakadályozott.
A bíróság felolvasott egy 2010 decemberében kelt jegyzőkönyvet is, amikor az ügyészség újabb gyanúsítással élt. Eszerint Képíró Nagy János főhadnaggyal ellenőrizte a beosztottak tevékenységét, amikor találkoztak egy körülbelül harminc fogolyból álló csoporttal. Ekkor érkezett oda a hadtestparancsnokság tehergépkocsija is. A vádlott megkérdezte a járművezetőt, elvállalja-e, hogy az ott várakozó, összegyűjtött foglyokat elviszi a kivégzőhelyként megjelölt strandra. Miután erre a gépkocsivezető ráállt, a foglyokat felparancsolták a platóra, majd a kivégzőhelyen megölték őket. Képíró erről azt mondta: nem tudja, kicsoda Nagy János, nem találkozott vele.
Amikor a Nagy János 1948-ben felvett vallomását tartalmazó jegyzőkönyvet elé tárták, a védője azt mondta: egyrészt jogtörténeti tény, hogy akkoriban súlyos befolyás alatt álltak a kihallgatottak, másrészt személyes érdekellentét is felfedezhető Nagy és Képíró között, tekintettel arra, hogy Nagy János vallomásában beszámolt arról, hogy Képíró meghiúsította a szállótulajdonos család kivégzését, amit ő tervezett el. 
A bíró ezután felolvasta Nagy János vallomását is, eszerint Képíróval együtt volt, amikor találkoztak egy csoport fogollyal és egy gépjárművel. Szerinte Képíró volt az, aki arra kérte a sofőrt, hogy vigye a foglyokat a kivégzőhelyre. Nagy János a kivégzés tényét jelentette Képírónak, ő ezt tudomásul vette.
A megmentett családdal kapcsolatban Nagy azt mondta: úgy hallotta, hogy a családot ki kell irtani, mert anyagilag támogatták a partizánmozgalmat, a végrehajtás pedig az ő feladata lesz. Miután parancs volt arra, hogy annak a háznak a lakóit, ahol fegyvert találnak, a helyszínen ki kell irtani, elhatározta, hogy egymás után két razziát fog tartani, és az első alatt fegyvereket rejt el a családnál. A fegyvereket egy razziázó honvédnek adta, és kérte, hogy rejtse el őket. A honvéd később jelentette neki, hogy amikor kiment a családhoz, a valószínűleg razziát tartó Képíró nem engedte be őket.
A tárgyalás jövő kedden folytatódik.

A volt csendőr százados korábbi vallomásait olvassák fel