Ki oltja el a tüzet? Bajban a tűzoltóság is!

Pintér Nándor és Kovács Norbert fehérvári tűzoltók ma is ott dolgoznak Indonéziában, Padang városának déli részén. Egyre fogy a remény, vasárnap délutánig csak holtakat találtak a romok alatt. Ők is tagjai annak a speciális egységnek, amely menteni indult a földrengés után Szumátra szigetére: egy ilyen út nem kirándulás, az országból csak a pusztulást látják, s megfeszített váltásokban dolgoznak. Társaik eközben napi feladataikat végzik a megszokott módon itthon, körülöttünk. Mi szól a tűzoltók munkájához a közvélemény? Nos, egy idei felmérés szerint hazánkban minden más szakma közül a tűzoltókat övezi a legnagyobb elismerés és bizalom, tíz megkérdezettből kilencen hisznek szakértelmükben, állhatatosságukban. Ám ebből még nem lehet megélni.

- A gondok nálunk is jelen vannak, ám annyival szerencsésebb a helyzetünk, hogy az önkormányzattal sikerült jó kapcsolatot kiépíteni - összegzett Molnár Erik tűzoltó ezredes, parancsnok. - Azokat az önkormányzati munkákat, amiket a tűzoltók el tudnak végezni, mi kapjuk, s ez minket erősít anyagilag.

Az országosan lehangoló helyzetnek látszólag ellentmond, hogy beszélgetésünk időpontjában éppen egy daruval, emelő hátfallal felszerelt teherautót vehetett át Molnár ezredes. Persze, tettek is érte, nem is keveset. A tűzoltóság saját bevételéből, valamint az önkormányzat és a Fűtőerőmű Kft. támogatásából vásárolták. Céljuk, hogy minden sokat futott járművet kicseréljenek, s szükségük lesz egy emelőkosaras autó rendszerbe állítására is. Az ország kilenc 7-es kategóriába sorolt tűzoltósága közül ugyanis csak két helyen van csupán egy emelőkosaras jármű, pedig Fehérváron - szó szerint - kimagaslóan sok a középmagas épület, paneltömb és ipari csarnok. Talán az új autó azt jelenti, hogy a fehérváriak technikája rendben van?

- Ezt így nagyon nehéz kijelenteni, mert az autók életkora nagyon vegyes. Riasztáskor teljes gázzal megyünk, hiszen várják a segítséget. Ez nem sétakocsikázás, az ilyen bevetések jó technikát feltételeznek, s a gépjárművek az effajta igénybevételtől nagyon gyorsan elhasználódnak.

A juttatások jelentős részének tervezett megadóztatása a tűzoltókat is terheli majd, nem szempont, hogy amit csinálnak, gyakran életveszélyes.

- A tűzoltóság megpróbálja megteremteni azokat a feltételeket, hogy adni tudjuk a jogszabály alapján adhatót. Nyilván ezért a tűzoltók is tesznek. Minden napra ki van írva a kötelező kiképzési idő, ezt tartjuk, s ezen felül, a parancsnoki időkeret terhére végzünk olyasmit, amiből aztán bevétel származik.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

Az országosan lehangoló helyzetnek látszólag ellentmond, hogy beszélgetésünk időpontjában éppen egy daruval, emelő hátfallal felszerelt teherautót vehetett át Molnár ezredes. Persze, tettek is érte, nem is keveset. A tűzoltóság saját bevételéből, valamint az önkormányzat és a Fűtőerőmű Kft. támogatásából vásárolták. Céljuk, hogy minden sokat futott járművet kicseréljenek, s szükségük lesz egy emelőkosaras autó rendszerbe állítására is. Az ország kilenc 7-es kategóriába sorolt tűzoltósága közül ugyanis csak két helyen van csupán egy emelőkosaras jármű, pedig Fehérváron - szó szerint - kimagaslóan sok a középmagas épület, paneltömb és ipari csarnok. Talán az új autó azt jelenti, hogy a fehérváriak technikája rendben van?

- Ezt így nagyon nehéz kijelenteni, mert az autók életkora nagyon vegyes. Riasztáskor teljes gázzal megyünk, hiszen várják a segítséget. Ez nem sétakocsikázás, az ilyen bevetések jó technikát feltételeznek, s a gépjárművek az effajta igénybevételtől nagyon gyorsan elhasználódnak.

A juttatások jelentős részének tervezett megadóztatása a tűzoltókat is terheli majd, nem szempont, hogy amit csinálnak, gyakran életveszélyes.

- A tűzoltóság megpróbálja megteremteni azokat a feltételeket, hogy adni tudjuk a jogszabály alapján adhatót. Nyilván ezért a tűzoltók is tesznek. Minden napra ki van írva a kötelező kiképzési idő, ezt tartjuk, s ezen felül, a parancsnoki időkeret terhére végzünk olyasmit, amiből aztán bevétel származik.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

Az országosan lehangoló helyzetnek látszólag ellentmond, hogy beszélgetésünk időpontjában éppen egy daruval, emelő hátfallal felszerelt teherautót vehetett át Molnár ezredes. Persze, tettek is érte, nem is keveset. A tűzoltóság saját bevételéből, valamint az önkormányzat és a Fűtőerőmű Kft. támogatásából vásárolták. Céljuk, hogy minden sokat futott járművet kicseréljenek, s szükségük lesz egy emelőkosaras autó rendszerbe állítására is. Az ország kilenc 7-es kategóriába sorolt tűzoltósága közül ugyanis csak két helyen van csupán egy emelőkosaras jármű, pedig Fehérváron - szó szerint - kimagaslóan sok a középmagas épület, paneltömb és ipari csarnok. Talán az új autó azt jelenti, hogy a fehérváriak technikája rendben van?

- Ezt így nagyon nehéz kijelenteni, mert az autók életkora nagyon vegyes. Riasztáskor teljes gázzal megyünk, hiszen várják a segítséget. Ez nem sétakocsikázás, az ilyen bevetések jó technikát feltételeznek, s a gépjárművek az effajta igénybevételtől nagyon gyorsan elhasználódnak.

A juttatások jelentős részének tervezett megadóztatása a tűzoltókat is terheli majd, nem szempont, hogy amit csinálnak, gyakran életveszélyes.

- A tűzoltóság megpróbálja megteremteni azokat a feltételeket, hogy adni tudjuk a jogszabály alapján adhatót. Nyilván ezért a tűzoltók is tesznek. Minden napra ki van írva a kötelező kiképzési idő, ezt tartjuk, s ezen felül, a parancsnoki időkeret terhére végzünk olyasmit, amiből aztán bevétel származik.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

- Ezt így nagyon nehéz kijelenteni, mert az autók életkora nagyon vegyes. Riasztáskor teljes gázzal megyünk, hiszen várják a segítséget. Ez nem sétakocsikázás, az ilyen bevetések jó technikát feltételeznek, s a gépjárművek az effajta igénybevételtől nagyon gyorsan elhasználódnak.

A juttatások jelentős részének tervezett megadóztatása a tűzoltókat is terheli majd, nem szempont, hogy amit csinálnak, gyakran életveszélyes.

- A tűzoltóság megpróbálja megteremteni azokat a feltételeket, hogy adni tudjuk a jogszabály alapján adhatót. Nyilván ezért a tűzoltók is tesznek. Minden napra ki van írva a kötelező kiképzési idő, ezt tartjuk, s ezen felül, a parancsnoki időkeret terhére végzünk olyasmit, amiből aztán bevétel származik.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

- Ezt így nagyon nehéz kijelenteni, mert az autók életkora nagyon vegyes. Riasztáskor teljes gázzal megyünk, hiszen várják a segítséget. Ez nem sétakocsikázás, az ilyen bevetések jó technikát feltételeznek, s a gépjárművek az effajta igénybevételtől nagyon gyorsan elhasználódnak.

A juttatások jelentős részének tervezett megadóztatása a tűzoltókat is terheli majd, nem szempont, hogy amit csinálnak, gyakran életveszélyes.

- A tűzoltóság megpróbálja megteremteni azokat a feltételeket, hogy adni tudjuk a jogszabály alapján adhatót. Nyilván ezért a tűzoltók is tesznek. Minden napra ki van írva a kötelező kiképzési idő, ezt tartjuk, s ezen felül, a parancsnoki időkeret terhére végzünk olyasmit, amiből aztán bevétel származik.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

A juttatások jelentős részének tervezett megadóztatása a tűzoltókat is terheli majd, nem szempont, hogy amit csinálnak, gyakran életveszélyes.

- A tűzoltóság megpróbálja megteremteni azokat a feltételeket, hogy adni tudjuk a jogszabály alapján adhatót. Nyilván ezért a tűzoltók is tesznek. Minden napra ki van írva a kötelező kiképzési idő, ezt tartjuk, s ezen felül, a parancsnoki időkeret terhére végzünk olyasmit, amiből aztán bevétel származik.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

A juttatások jelentős részének tervezett megadóztatása a tűzoltókat is terheli majd, nem szempont, hogy amit csinálnak, gyakran életveszélyes.

- A tűzoltóság megpróbálja megteremteni azokat a feltételeket, hogy adni tudjuk a jogszabály alapján adhatót. Nyilván ezért a tűzoltók is tesznek. Minden napra ki van írva a kötelező kiképzési idő, ezt tartjuk, s ezen felül, a parancsnoki időkeret terhére végzünk olyasmit, amiből aztán bevétel származik.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

- A tűzoltóság megpróbálja megteremteni azokat a feltételeket, hogy adni tudjuk a jogszabály alapján adhatót. Nyilván ezért a tűzoltók is tesznek. Minden napra ki van írva a kötelező kiképzési idő, ezt tartjuk, s ezen felül, a parancsnoki időkeret terhére végzünk olyasmit, amiből aztán bevétel származik.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

- A tűzoltóság megpróbálja megteremteni azokat a feltételeket, hogy adni tudjuk a jogszabály alapján adhatót. Nyilván ezért a tűzoltók is tesznek. Minden napra ki van írva a kötelező kiképzési idő, ezt tartjuk, s ezen felül, a parancsnoki időkeret terhére végzünk olyasmit, amiből aztán bevétel származik.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

Az utóbbi időben egyre vonzóbb a pálya, mert biztos fizetést jelent. Mégis vannak betöltetlen helyek. Mire valakiről elmondható, tűzoltó lett, sok kiképzési feladatot, iskolát kell elvégeznie, s ez tetemes pénzbe kerül. Ezért elsősorban olyanokat keresnek, akik gyakorlottak, s azonnal a mély vízbe dobhatóak.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

Megemlítem az ezredesnek, hogy már leszerelt sorkatonák sincsenek.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

- A honvédségnél fegyelemre kényszerítettek, amire valóban nagy szükség lenne, mert azok, akik katonai előképzettség nélkül jönnek, rácsodálkoznak a sorakozóra vagy a kötelező tiszteletadásra, s néha nem az elvárásoknak megfelelően viselkednek.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

Pedig fegyelemre szükség van. Ez az egyik olyan szakma, amely során életét kockáztatja, aki feladatot végez. Valóban mindenki kész erre?

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

- Minden oktatást megtartunk azért, hogy ne legyen áldozat, de a kockázatot kivédeni nem lehet. A mi munkánk erről szól, ahová mi megyünk, ott baj van. A szabályokat be kell tartani, s azokon belül a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk az adott helyszínen. A kockázatvállalás mentalitásfüggő. Van, aki nagyon szeretne tűzoltó lenni, de a habitusa nem teszi lehetővé, hogy a csapat része legyen. Hiába roppant szimpatikus valaki, ha nem bírja a stresszt, a nyomást, ami éri. Aki pszichésen nem állja a terhelést, szabályosan rosszul lesz a káreset helyszínén. A parancsnok dönt, de tulajdonképpen a közösség határozza meg, ki az, aki maradhat. Senkit nem lehet megtartani a csapat ellenében, hiszen ők egymásra vannak utalva, muszáj, hogy egységet alkossanak.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.

A tűzoltóparancsnokoknak azonban nem csak a tüzes gázpalackok fenyegetésével kell szembenézniük. A Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Szövetségének vezetői azt akarják, hogy legalább a jelenleg érvényes elosztás szellemében gondoskodjék róluk a költségvetés a jövőben is. Ma még nem tudni, mi lesz a tárgyalások vége.