Európa messze van, de nem filmjeink színvonala miatt

A helyszín nemrég változott, korábban ugyanis a Barátság klubmozi adott otthont a Páholyszemle vetítéseinek, de a filmek tavaly óta A Szabadművelődés Házának színháztermében peregnek.
A filmbarátok lelkesedése szerencsére nem szűnik, mindig van néhány olyan lelkes ember, aki időt és energiát áldoz arra, hogy belenézzen a Magyar Filmszemle kínálatába, és a kiemelkedőnek tartott műveket megszerezve vetítéssorozatot rendezzen a mozikban - s többnyire a tévékben is - hanyagoltabb dokumentum-és kisjátékfilmeknek.
A szervezők - Gyimesi Edit, Arany Zoltán, Dudás Miklós - idén is három napot szántak a mozizásra, amelyet közönségtalálkozókkal színesítettek. A meghívott alkotók közül ugyan mindenki nem tudott megjelenni, de nagy élmény volt a találkozás például szombaton a Stefanovics Angéla, Végh Zsolt alkotópárossal, akikhez egyébként még Kálmánchelyi Zoltán is hozzátartozik. Talán nem kell bemutatni a Libiomfi, a Legkisebb film a legnagyobb magyarról vagy az Őszödik pecsét című műveket, amelyeket a többi között az említett filmesek jegyeznek. Ezúttal a Messze Európában című kis magyar groteszket láthattuk tőlük, amely egy, az uniós pályázatok bonyolultságában elvesző, ámde lelkes magyar tanári közösség próbálkozását mutatja be. Szombaton műsoron volt még a fehérvári Falvay Miklós Graviter című animációs filmje, a 41. Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilmjének díját elnyert Itt vagyok című alkotás, és a Catherine magánélete című munka, amely a zsűri elismerő oklevelét kapta, igen megérdemelten.
A rövid helyi szemle után a közönség Angélától és Zsolttól kérdezhetett, akik készségesen osztották meg az információkat a filmbarátokkal.