Terror a faluban, rettegnek a helyiek! Idős nőt támadtak meg a saját lakásában

Söréd békés, csendes falu  lehetne. Mostanában azonban retteg sok helybéli, az egyedülálló asszonyok igyekeznek egy fedél alatt aludni, az utcákon gyanakodva figyelik az idegent.  Mindez érthető reakció, ha özvegy Fülöp Attiláné hétfő éjjeli-hajnali esetét végiggondoljuk, és beleéljük magunkat az ő félelemben eltelt óráiba. A 67 éves asszony tizenhárom éve él egyedül, és szerencsésnek mondja magát, hogy egyáltalán túlélte a rablótámadást. Infarktuson és  szívkatéterezésen van túl, így amit vele tettek, akár gyilkossági kísérletnek  is beillene  - ha nem ragaszkodunk  szigorúan a jogi meghatározáshoz. 

- Nem kívánom ezt az ellenségemnek se - mondja Fülöpné a szétdúlt ház kisebbik, fűtött szobájában. Hajnali fél kettő tájban járhatott az idő,  s olvasott, mint az aludni nem tudók legtöbbje. Hallotta, valami zörög a padláson.
- Először azt hittem,  patkány vagy nyest, de egyre inkább arra kezdtem gyanakodni, hogy emberek mozognak odafent.  Mintha léptek volna. Aztán már a szomszéd helyiségben is hallottam valamit. Nadrágot húztam, mert csak egy hálóing volt rajtam, s kiáltottam, ki az?  Senki sem válaszolt. Bíztam az ajtón lévő akasztóban, s  indultam az ablak felé, hogy kiugrom, de akkor belökték az ajtót és elvakítottak egy lámpával. Ketten voltak, egy magasabb,  mint maga, s egy alacsonyabb.
Megkérdem, miért nem tart a ház körül egy kutyát?
- Hármat mérgeztek meg, már sajnáltam őket, úgy szenvedtek, mire elpusztultak. Volt már, hogy még  a szőlőkarókat is ellopták a kertből.

Nem látta a támadók arcát, mert sötét volt, és  lámpát gyújtani nem tudott.  Elvágták a telefon zsinórját, pedig a fia beprogramozta, egy gombnyomásra hívhatta volna őt. De erre nem volt, nem lehetett   ideje. Fiában felmerült, hogy valaki a faluból  tippeket  adhatott a bűnözőknek, de a rendőrség erre utaló adatot nem talált  - a bűnözők  idegenek lehettek.  
- Azt mondta az egyik, hogy rossz pénzt hozott a postás nyugdíjnak, és ő majd kicseréli - idézte fel az asszony. - És hozzátette, azt mondják, állítólag nekem még a zsebemben is pénz van. Aztán nagy gyakorlattal a szájába vette a lámpáját, és két kézzel  kutatva villámgyorsan felforgatott mindent. A másik  az utcát is figyelte, s jelezte, amikor arra ment valaki.

Valószínűleg egy önkéntes lehetett. Végh Rudolf polgármester elmondja, hogy miután egy társaság a fél falut felmérte, azaz bementek a kert felől a lakóépületekbe, fészerekbe, s egy, a  hivatal közelében lévő portáról két malacot  elvittek az ismeretlenek, félni kezdtek az emberek. Megszervezték, hogy őrzik a házakat, bár polgárőrségük nincs. Talán az egyik járőrözőt vehette észre a rabló, de azért a fosztogatást  folytatták.
Fülöp Attiláné döbbenten látta, ahogy megtalálják az eldugott kevés nyugdíjat, a gyógyszerek közé gyűjtött százasokat,  azt az   ékszert, ami szeretett családi emlék volt.
- Igyekeztem szépen beszélni hozzájuk, de rám szóltak, hogy hallgassak! Aztán bezártak a fűtetlen fürdőszobába.  Órákat töltöttem ott, a törülközőkkel takaróztam, ahogy tudtam.  Az ablakon át kiabáltam  segítségért, de nem hallották, csak reggel, munkába menet vett észre a szomszéd,  és  hívta a rendőrséget. Amikor kiszabadítottak, először azt kértem, hozzanak már egy kabátot!