Pálfordulás: a gazdálkodóknak jelentős nap

Petőfi Sándor Pálnapkor című versében is megemlékezett a mai napról: "Itt van a tél, a hideg tél közepe, zúgolódik az idő kinn izibe."
Sárkeresztesen úgy vélték, ekkorra már túl vannak a tél felén, amikor már az ürge megfordul a lyukában. A csókakőiek azt mondták, a kutya a javát megette a télnek, most már kifelé mennek. A beosztó gazda tömörségével Bodajkon csak ennyit mondtak: fele tél, fele kenyér, fele takarmány. Ez annyit jelentett, ha az előző évi termés fele még megvolt, már nem lehetett nagy baj, mert akkor biztosan kitartott nyárig. Magyaralmáson ugyanezt másképp fogalmazták meg: "fele telünk elfogyott, fele kenyerünk megmaradt " - mondták régen.
Ezen a napon megyénkben is különös figyelmet fordítottak az időjárásra, amiből nemcsak a várható termésre, hanem háborús eseményekre, járványokra is következtettek. Iszkaszentgyörgyi szólás volt az alábbi: "pálfordulás ha tiszta, bőven terem mező, puszta." Területünkön ismert mondóka  is vonatkozik a halálozásra. Magyaralmásról maradt fenn a "Pál fordul köddel, ember pusztul döggel" kezdetű népi rigmus. Ezzel vélhetően az egykor oly gyakori járványokra utalhattak.