Tudjuk-e, ki lakik a szomszédban?

Aki panelházban, vagy ahogyan mostanában emlegetik nem kis eufémizmussal, társasházban lakik, az tudja, hogy a társas szó vajmi kevéssé fejezi ki ennek az élettérnek a sajátosságait. Ezekben az emeletes épületekben sajnos nem ritka az, hogy a lakók köszönés nélkül mennek el egymás mellett, és bizony olyan is előfordul, hogy a liftben emberi ürülék kacsint rá a belépőre. Bizonyos szomszédok között pedig olyannyira elmérgesedik a viszony az olykor évtizedek óta tartó  egymáshoz nem szólás miatt, hogy olykor a bíróságig is elmennek egy-egy vélt vagy valós probléma rendezése érdekében. És akkor még nem beszéltünk a zajongás vagy éppen a búgó légkondi miatt indított birtokvédelmi eljárásokról, amelyek végeredménye biztosan nem lehet más, mint a szomszéd végleges meggyűlölése.

- Pedig lehet változtatni, ehhez viszont újra kell építeni azokat az ötven-száz fős mikroközösségeket, amelyekben még van ereje a tiltásnak vagy éppen az együttműködésnek. Ha egy olyan épületben, ahol mindenki tudja a másik keresztnevét, a hetven éves néni rászól a tizenéves gyerekre, hogy az ne dobálja el a rágót a lépcsőházban, akkor az a gyerek meg is teszi ezt. Egy olyan épületben viszont, ahol már a köszönés sem dívik, ennek esélye sincs, a lépcsőházakban meg a falfirkák is csak egyre szaporodnak -  fogalmazott a szomszédünnepet összefogó  Viza Attila palotavárosi képviselő, aki úgy érzi, az elmúlt időszakban mintha megindult volna valami pozitív változás a lakók gondolataiban: amikor például felmérte, hol lenne szükség parkolóhelyekre a házak között, több lakó egyenesen azzal jött, ha kell, maga is részt venne a parkoló kiépítésében.

A pozitív gondolkodásról, a vélt vagy valós sérelmek tisztázásáról is szólt a szombati szomszédünnep, és bár a viharos, esős idő miatt sokan távolmaradtak a Sziti Egyesület által szervezett fehérvári rendezvénytől, a résztvevők szerint megérte a figyelemkeltés, és jövőre talán azok is eljönnek a május utolsó hét végéjén tartandó összejövetelre, akik hosszú évek óta hordozzák magukban a szomszédsági sértődéseiket. Mindenesetre a Kovács György által készített gulyásleves nagyon jól sikerült, s ahogy a készítője fogalmazott, azért volt olyan forró, hogy az embereknek - miközben arra várnak, hogy a leves végre ehető hőmérsékletűvé váljon -  legyen idejük beszélgetni fölötte...
Habár a szomszédünnepet  eredetileg a nagyvárosok  egymástól elidegenedett lakói számára találták ki, az országos kezdeményezéshez  csatlakozott Csákberény is. Sáfránné Irén, a helyi óvoda vezetője,  napok óta szervezte az eseményeket, Csákberény, Csókakő és Söréd lakóit hívta egy közös szomszédolásra. Eredetileg a három település határán, a Kató-völgyben tartották volna a rendezvényt, de az eső miatt aztán a Sáfrán pincénél várta Vécsei László csákberényi polgármester is a szomszédokat, akik érkezéskor egy-egy kupica pálinkát, no meg jóféle fehérbort is kaptak a kezükbe, így aztán a hangulat rövid időn belül igen oldottá vált.

- Nem csak a nagyvárosban fordul elő a rossz szomszédság, falun is megnehezíti az életet, ha a kerítés másik felén élővel nem találjuk a közös hangot. Ezért is gondoltuk úgy, csatlakozunk az országos akcióhoz - summázott Sáfránné Irén, miközben több turnusban jöttek az emberek a pincéhez. Hamarosan megérkezett Fűrész György csókakői polgármester is,  de a Csókakői Szabad Királyi Íjászok is képviseltették magukat a szomszédvárban.
A szervezők játékos településismeretei totóval is készültek, s az időjárás is úgy döntött, segítségére siet a szomszédünnepelőknek, a végén még a nap is kisütött!
Jövőre talán többen lesznek  majd kíváncsiak a szomszédjaikra, s talán több megyei településben is megülik a szomszédünnepet. Egy normálisabb élethez ugyanis a normális szomszédok is szükségesek!
 
 
Szerintem...
 
Nem lakótelepi, de soklakásos, hatemeletes házba költöztünk negyedszázada. Igyekeztünk alkalmazkodni (nem mosott a gép éjjel), és elfogadni másokat (Laci bácsinak muszáj kiabálnia nagyothalló feleségével). Beszoktunk, őslakók lettünk, mind' gyakrabban gyűjtünk sírcsokorra valót... Ha új lakó jön - illem ide vagy oda - megteszem az első lépést: bemutatkozom. Azt adom tovább, amit kaptam annak idején. És bizonyára így vannak ezzel a többiek is. Ennyi az együttélés titka. Így aztán polgári tónusban lehetett beszélni a földszinti népes, zajos családdal, azóta csöndesebbek. Aztán ha az elsőn lakó Gyuszi halat fog, sokunknak jut belőle. Magdi fánkját két emelet eszi.
Én pesztrálom Kató kisfiát, és locsolom a tetőtéri lakó virágait, ha nyaral. Télen közösen etettünk, fürdettünk egy hajléktalant. Jószomszédságban élünk. Mert amilyen az adjonisten...

Jakab Klára