Kincset érő örökségét tanítványainak adja tovább

Már a   jótékonysági est előtti tájékoztatón is hallottuk énekelni: az ő tolmácsolásában szívünk közepébe találtak a megrendítő csángó hímnusz   sorai: "Csángó magyar, csángó magyar   Mivé lettél csángó magyar  Ágról szakadt madár vagy te Elfeledve, elfeledve."
Nos,  Nyisztor Ilona  rengeteget tett és tesz azért, hogy a moldvai   csángó énekek ne menjenek feledésbe. Gyűjtője, hiteles tolmácsolója és tanítója is lett ezeknek a daloknak.    Ilona a messzi Pusztinában  született, máig ott él. Délután háromkor indult el otthonról, és másnap  11 órakor szállt le a vonatról a fehérvári vasútállomáson, hogy este felléphessen.  Az út hosszúcska, de szép, s jó itt lenni - mondja örömmel. Én meg attól vagyok  boldog,   hogy hallom azt az archaikus, ízes magyar nyelvet, amit beszél. Megesett vele, hogy  az  anyaországi magyarok rácsodálkoztak néhány kifejezésére: "Azt mondták, hamarébb furcsa volt, de amikor jobban meggondolkoztak, rájöttek, ez magyar szó! Heába, a  file nincs odaszokval" -  nevet kedvesen  Nyisztor  Ilona. Mert pontosan tudja, nekünk,   anyaországi magyaroknak  időnként meg kell magyarázni, hogy a prücsök, az tücsök. No és ha azt mondják a moldvai csángók: "Ereszkedjetek bé  lütőre!", az azt jelenti: menjetek le a lejtőn....

 Nyisztor Ilona tehetségét Pusztinában a tanárai már korán felfedezték, így került a bákói  zeneiskolába, később  óvónő lett. Azt mondja: már kicsi korában  sokat dalolt, de az iskolában nem volt könynyű, mert ott  főleg románul  énekeltek, márpedig ő otthon magyar énekeket hallott. Elvégre a  tehetségét is  az édesanyjától, László Kis Erzsébettől  örökölte, akiről így beszél: "Ő az élettyibe nagyon szeretett énekelni: mikor kapált es mikor tehent fejt, mindig énekelgetett szentes imádságokat, énekeket. Ő ezt mind fejből tudja. Amikor ezen mások csodálkoznak, édesanyám azt mondja: Ami a fejembe marad, azt nem veszi ki senki... " 
Nyisztor Ilona tehát fantasztikus kulturális kincset hallott és tanult otthon, de  hogy minek van a birtokában, arra 1988-ban döbbent rá. Megismerkedett a győri  Jáki Sándor Teodóz bencés tanárral, aki gyűjtötte a moldvai csángó szentes énekeket, népdalokat, és bemutatta Ilonának a tanítványait is, akik több régi csángó dalt is előadtak. Ilona ennek hatására döbbent rá, micsoda megbecsülendő érték az, amit odahaza Pusztinában már csak az idősebbek tudnak. Otthon édesanyám kérdi: "no, hun jártál? Én meg boldogan mondtam: ott,  hun ösmerik a a csángó  énekeket. Tudja meg, én megyek gyűjteni, úgy érzem nekem ez kötelező... Mire édesanyám: Nem kell  messze menjél, met én tudok eleget..."
Így lett Ilona édesanyja,  László Kis Erzsébet  a magyar folklór legszebben éneklő, hihetetlen tudású adatközlője. A magnóra énekelte mindazt, amit csak tudott  - ahogy Ilona mondja -, három kaszéta telt meg csudálatos dalokkal. Ilona pedig hét közben óvónőként dolgozik, de hétvégeken Pusztinában visszatanítja a régi csángó dalokat, táncokat   a mai gyerekeknek. Azt meséli,  60-80 gyerek jár külön magyar oktatásra: ott magyarul írni, olvasni legalább megtanulnak. Ezt se volt könnyű elérni, kiharcolni a szülőknek: egészen 2000-ig hiába gyűjtöttek az ügy érdekében aláírásokat. Tegyük hozzá: Ilonát se engedték el egy időben szereplésekre. A román nacionalizmus erősödésekor 1995-ben elvették az útlevelét, amit csak a következő évben adtak vissza. Közben többször a rendőrségre hivatták, kollégáit is kihallgatták.

Később a  magyar oktatásra is  járó gyerekekből verbuválódott a csoportja. Ilona büszke tanítványaira. Akad köztük,  aki országos versenyen nyert első díjat, van, aki Egerben,  a főiskolán tanul zenét, de olyan is, aki a budapesti zeneakadémiára készül:
"Kicsi koriktól vittem őket szerepelni ide-oda, utoljára, amikor mentünk Magyarországra, kis szünetekvel, de végig énekelték az utat.  De megmutították mit tanultak, ezen kívül es. Boldog voltam hogy evvel megfertőztem őket... "
Igaz, meséli, olykor kicsit küzdenie kell, hogy hitelesen,  archaikus magyar nyelven hangozzanak el  a régi dalok, hiszen a gyerekek a mai  nyelvet tanulják. Nem győzi hát figyelmeztetni őket, hogy a régi énekekben a mert az met,  a szavakkal pedig a dalokban szavakval. De arra is neveli őket, hogy ha  az ünnepeken felveszik a népviseletet, inkább a hagyományos változatot hordják, mert az újabbakon már szembeszökősebbek a színek... 
Nyisztor Ilona 2009-ben elnyerte a Magyar Örökség Díjat, csodálatos hangját szeretik, értékmentő munkáját beszülik. Öt szólólemeze jelent meg eddig, de a szívének a hatodik a legkedvesebb. Azon együtt szerepel az édesanyjával  és a tanítványaival, akinek a kincset továbbadta: moldvai szentes énekeket és imákat énekelnek.