Kossuthkifli, nyelvnek, szemnek

Történelmi road movie, Jókai-paródia, történelmi groteszk, hazafias kalandregény - néhány jelző, amelyekkel Fehér Béla író, esszéista, újságíró legújabb könyvét, a Kossuthkiflit illetik az elemzésekben, ajánlókban. Ebből és a címből  sejthető valami: a műnek köze lehet a magyar történelemhez, közelebbről az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeihez, és netán valamiféle gasztronómiai vonatkozása is van. Bizony, a gyanakvó, leendő olvasó nem téved nagyot.

  A székesfehérvári kötetbemutatón a műről maga a szerző, Fehér Béla mesélt, akit a Vörösmarty Társaság látott vendégül (hogy pozsonyi kifli járt-e ellátásként a látogatáskor, arról nincs információnk).
Az író egy dedikálás után érkezett a Kossuth utcai terembe  - talán a párhuzam kedvéért is -, ahol érdeklődő hallgatóság előtt beszélt az izgalmasnak ígérkező - és március idusa lévén - igen aktuális kötetről.
 Az irodalmi estet a társaság alelnöke, Arató Antal vezette föl, aki több részt is idézett a Kossuthkifliből, hogy érzékeltesse annak stílusbravúrját és az írói fantázia gazdagságát (a regény egyébként valós alapokon nyugszik). A felolvasott szövegekből maga a történet - ami sütemények Pozsonyból Debrecenbe történő szállítása körül bonyolódik - kevéssé volt követhető, de  az olvasás közben úgyis összeáll. Kirajzolódott viszont a jópofa, régies, német szavakat is használó nyelvezet és a groteszk hangvétel.  És akkor itt el is jutunk a műfajig. Fehér Béla szerint könyve leginkább a történelmi groteszk jelzővel illethető, illetve a hazafias kalandregény is helytálló kifejezés. Ám akár "hasregénynek" is lehetne nevezni, hiszen több részben szerepet kap az étkezés, mivel a szereplőknek utazás közben élelmet kell venniük magukhoz. Van ezenkívül besúgóhálózat és boszorkányság, szóval krimibe  és mesébe illő motívum. Az író szerint  azonban nem történelmi regény, mert nincs benne csata, a szereplők inkább el akarják kerülni a "forró" helyzeteket. Egyfajta háttér akar ez lenni az 1849-es szabadságharchoz, olyat akar megmutatni, amiről egyébként nem szól a fáma a forradalom és szabadságharc eseményeinek felelevenítése kapcsán.

Fehér Bélát az zavarta, hogy a magyarok, a fiatalok elég keveset  és felületesen tudnak arról, mi történt valójában március 15-én és utána, pedig az ördög a részletekben rejlik - fogalmazott.  Így tollat ragadott, és több éves kutatómunka után 1849 öt napjába sűrítette az eseményeket. Azért ezt a májusi időszakot választotta, mert úgy érzi, leginkább ez tartalmazza a magyar történelem groteszkségét, ez jellemzi a magyar emberek mentalitását, tartását. A kitalált történet és a szereplők mögött tehát ott sejlik a valóság. A szerző például egy régi osztrák katonai térképet használt a helyszínek jelölésekor, tanulmányozta a kor gasztronómiáját  - ami egyébként is közel áll hozzá -, a gondosan kiépített besúgó hálózatot,  és az akkor használt nyelvezetet is. Utóbbit nem győzték dicsérni a bemutatón, kiemelve az ötletes szóhasználatot, a nyelvteremtő képességet. Fehér Béla elmondta: a debreceni tájnyelvet és Pozsony rontott német nyelvét vette alapul.
A regény kapcsán az  sem elhanyagolható, hogy sok párhuzam fedezhető föl a mával. Úgyhogy akár ismét tanulhatunk valamit magunkról...