Az Appelt család élete a tanyán - A kényelmes körülményeket hagyták el

Sokat autóztunk a Szőlőhegy dombjai, lankái között, míg a tanyához értünk. Appelt Nándor és neje, Ági megnyugtat bennünket, hogy a három kutya így nem veszélyes, mert az igazi házőrző most el van zárva miattunk. A kutyák jelenléte érthető, hiszen a tanya közvetlen közelében nincs másik lakóház.
A tanya tulajdonosai elmesélték, hogy mindketten budapestiek, a férj nyomdász (a Pénzjegynyomdában tanulta a szakmát), a feleség női szabó volt. A Velencei-tónál volt nyaralójuk, amikor 1994-ben elhatározták, hogy Vereben megvesznek egy tehenészetet. Hat évig csinálták, azután abbahagyták és Pomázra költöztek. Mindkettőjüknek jó munkahelye lett, szép házban laktak. Azután a férj ismét vágyakozni kezdett a vidéki élet után. A tanyáról egy hirdetésből szereztek tudomást. Leromlott állapotban volt, az 1906-ban épült ház lakhatatlannak tűnt. Mégis úgy döntöttek, hogy ide költöznek. Feladták az állásaikat, eladták a 240 négyzetméteres, háromszintes pomázi házat és belevágtak a tanyai életbe. Rendbehozták a házat, fördőszobát alakítottak ki és állatokat vettek.
Jelenleg öt tehén, három borjú, két disznó és tyúkok képezik az állatállományt. Körülbelül ennyit bír el a házhoz tartozó hat hektár legelő. Az élet nem könnyű, hiszen a férj fél háromkor kel, megfeji a teheneket, majd autóval házhoz viszi a megrendelt tejet. Hét óra körül már az állatok almát rendezi. A gépi fejőberendezést közben el kell mosni, mint ahogy az esti fejés után is. Az állatokat etetni és itatni kell, s foglalkozni velük. Különösen ellés előtti időszakban kell odafigyelni.
A sok munkáért cserében a maguk urai és gyönyörű, csendes környezetben élnek. Az unokák a nyárom két hónapig laktak náluk, s élvezték a vidéki  létet. De jönnek barátok is néhány napra, hiszen a környezet tényleg lenyűgöző  különösen annak, akinek dolgoznia sem kell. Ők már ritkábban mozdulhatnak ki, de Ági, a feleség azért az unokákhoz, barátokhoz néha elutazik.