Különleges korallzátonyt fedeztek fel Olaszország partjainál

Monopoli város közelében, 30-55 méter mélyen található a mintegy 2,5 kilométer hosszúságú korallzátony – közölte az Aldo Moro Bari Egyetem munkatársa, Giuseppe Corriero vezette kutatócsoport a Scientific Reports című szaklapban.

„A korallok nagyon elterjedtek a Földközi-tengerben, a 33 itt honos faj közül azonban nagyon kevés tartozik a zátonyképzők közé” – mondta Claudio Richter, a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet munkatársa – aki nem vett részt a kutatásban – az eredményeket értékelve. Hozzátette: a tanulmányban bemutatott korallfajok széleskörű elterjedtsége ismert volt, azt azonban nem tudták, hogy háromdimenziós korallszerkezeteket tudnak képezni. Ebből a szempontból a felfedezés tudományos újdonság.

A zátonyképzés szempontjából legfontosabb fajok a nagy kehelykorallként ismert Phyllangia americana mouchezii, valamint a Polycyathus muellerae.

A korallzátonyok a tanulmány szerzői szerint a tenger legfontosabb, szilárd kőzetet képző elemei, egyben a biodiverzitás szempontjából kiemelt jelentőségű pontjai.

Nagyrészt az Indiai- és Csendes-óceán, valamint az Atlanti-óceán nyugati részének tápanyagban szegény területein fordulnak elő. A világ legnagyobb korallzátonya az Ausztráliától keletre található Nagy-korallzátony, amely több mint 2000 kilométer hosszan nyúlik el.

A kőkorallok azonban nemcsak a sekély trópusi vizekben képeznek nagy tömegű zátonyszerkezeteket, hanem nagyobb vízmélységben is. Harminc méteres mélységen túl is élnek kifejezetten a gyenge fényre specializált fajok, amelyek bámulatos alkalmazkodóképességgel veszik fel a napfény energiáját és még 130 méteres mélységben is képesek a fotoszimbiózisra. A növekedés és zátonyképzés ezekben a mélységekben nagyon lassan történik – fejtették ki a kutatók.

A most felfedezett korallzátony is olyan régióban fekszik, ahova nagyon kevés napfény jut el. Színük Corriero szerint inkább fojtott, mint ragyogó. A narancstól a vörösön át az ibolyakékig terjed a skála – nyilatkozta a Gazzetta del Mezzogiorno című lapnak.

A tanulmány szerzői szerint valószínű, hogy hasonló korallszirtek találhatók a most vizsgált területtől 100 kilométerre délre is.

Borítókép: illusztráció