Marosvásárhely fekete márciusa

Marosvásárhely fekete márciusa a címe annak az 1990-ben megjelent könyvnek, amely az elsők között vállalkozott arra, hogy hiteles képet adjon az erdélyi magyarság egyik legnagyobb drámájáról. Szerzője Kincses Előd ügyvéd, aki kulcsszerepet játszott az események idején abban, hogy a helyi magyarság megszervezze önvédelmét és ellenálljon a román agressziónak.

Mint a könyv 30 évvel ezelőtt papírra vetett előszava írja, a magyarellenes pogrom törvényes tárgyszerű és igazságos kivizsgálását mindmáig akadályozzák.

De vajon kik ezek a személyek?

– tette fel a kérdést az előszó írója, Sütő András, aki a bal szeme világát vesztette el az összecsapások idején.

Akkor, amikor az erdélyi magyarság is elvesztette abbéli hitét, hogy Románia egy csapásra meg tud változni. Az utolsó balkáni birodalom ugyanis nem javult meg, pusztán fürdött egyet a rendszerváltás eufóriájában, majd újra elővette magyarellenes arcát, amelyet már jóval 1920 előtt megmutatott.

Most 2020-at írunk, és harminc év után sem történt érdemi előrelépés a fekete március ügyében.

Kincses Előd, a véres események koronatanúja már 1990-ben kommunista visszarendeződést említett korszakos könyvében, így nincs is min meglepődni, de azért talán mégsem úszhatják meg szárazon a felelősök.

A posztkommunista Romániában mind az 1989-es forradalom, mind a bukaresti bányászjárások, mind a fekete március felelőseinek a kiderítését és felelősségre vonását elszabotálták

– jelentette ki 2018-ban Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Abban az évben panaszolták be ugyanis a román államot a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán az összecsapás áldozatainak családtagjai amiatt, hogy a román katonai ügyészség nem vizsgálta ki a fekete március eseményeit.

Az etnikai konfliktusban a félig megvakított drámaíró, az azóta már sajnos elhunyt Sütő András családtagjai, valamint az összetűzés három halálos áldozatának a hozzátartozói még 2017-ben folyamodtak az ügyészséghez, kérve a fekete március hátterében álló politikai események kivizsgálását, és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények felelőseinek törvény elé állítását.

De Bukarest nem foglalkozott érdemben az üggyel.

Ezt követően fordultak 2018 szeptemberében Strasbourghoz.

A beadványban közreműködő ügyvéd, Menyhárt Gabriella azért is tartotta fontosnak a fekete március alapos kivizsgálását, mert

a történelmi eseményeket homlokegyenest másképpen ítéli meg a román társadalom és a romániai magyarság,

pedig bizonyítékaik vannak arra, hogy az egykori államelnök, Ion Iliescu által fémjelzett román erők szervezték meg a konfliktust. A hatalom a Vatra Romaneasca nevű, szélsőségesen soviniszta szervezettel együttműködve botokkal, vasvillával és fejszével felfegyverzett román parasztokat vitt Marosvásárhelyre, és arra uszította őket, hogy lépjenek fel a jogaikat követelő magyarok ellen, aminek véres összecsapás lett a vége halottakkal és sebesültek százaival. Fényképek, video- és hangfelvételek is tanúskodnak a pogromról.

Kevésen múlt, hogy az események nem terjedtek át Erdély más tájegységeire.

Strasbourg malmai mindezen tények ellenére lassan őrölnek, ám közhely, vagy sem, de a remény hal meg utoljára. A történészek sem tagadják, hogy a marosvásárhelyi eseményekre hivatkozva alakította újra a bukaresti kormányzat a belügyi titkosszolgálatot, a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI – Serviciul Roman de Informatii). A rettegett előd, a Securitate a diktatúra bukása után ugyanis hivatalosan megszűnt létezni.

Ám az események ennél is drámaibb következménye az volt, hogy

Marosvásárhelyen a véres összecsapást követő kivándorlási hullám miatt számbeli kisebbségbe kerültek a magyarok, akik ma a város lakosságának már csak valamivel kevesebb, mint felét teszik ki.

Az összecsapások után többeket halálosan megfenyegettek, ezért családostól hagyták el Erdélyt, és sokan csak évek múltával mertek visszatérni, akkor is csupán látogatóba.

Harminc év távlatából levonva a következtetéseket a marosvásárhelyi fekete március

a román hatalom nyílt megfélemlítési akciója volt a magyarsággal szemben, amelyben a román sajtó is cinkos szerepet játszott.

Az eseménysorozat számos távlati következménnyel járt, ami megfélemlítést, megalkuvást, ebből következően gyenge erdélyi magyar politikai képviseletet vont maga után.

Megágyazott az évek óta tartó autonómiaküzdelmek kudarcához és mindahhoz a magyarellenes provokációsorozathoz, amely kisebb-nagyobb intenzitással, de 1990 márciusa óta tart.

Borítókép: maszol.ro