100 éve történt Károly király első visszatérési kísérlete

Az első világháború végén összeomlott a vesztes Osztrák-Magyar Monarchia, az 1916-ban megkoronázott Habsburg IV. Károly (I. Károly néven osztrák császár) 1918. november 11-én felfüggesztette osztrák császári, 13-án pedig magyar királyi jogainak gyakorlását.

Magyarországon 1918. november 16-án kikiáltották a „független és önálló népköztársaságot”, amelyet 1919. március 21-én a 133 napig létező Tanácsköztársaság követett. A Kommün leverését követően az ellenforradalmi rendszer nemzetgyűlése 1920. február 27-én elfogadta az

1920. I. törvénycikket „az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről”.

Ez hatályon kívül helyezte a forradalmak intézkedéseit és az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét. A tisztségre március 1-jén Horthy Miklóst választották meg: létrejött a király nélküli királyság.

IV. Károly nem tett le arról a szándékáról, hogy visszatérjen a magyar trónra: a jogalapot ehhez a lemondó nyilatkozat formulájában találta meg, az ugyanis nem terjedt ki az uralkodói mivoltáról történő lemondásra.

Magyarországon még erős volt a legitimista párt, de az utódállamok és az antant nagyhatalmak ellenezték

a Habsburg-restaurációt, a kormányzó Horthy pedig – aki korábban legitimistának tűnt – óvakodott az egyértelmű állásfoglalástól.

Az ex-uralkodó 1921. március 26-án hamis útlevéllel és álruhában érkezett Svájcból Magyarországra,

útját hallgatólagosan támogatta Párizs és a Vatikán, és a brit diplomácia sem tett semmit megakadályozására. Károly Szombathelyen a legitimista Teleki Pál miniszterelnökkel, majd másnap Budapesten Horthy Miklós kormányzóval találkozott, de gyorsan kiderült, hogy nincs mód a trónra történő visszatérésre.

Az antanthatalmak április 3-án közös jegyzékben szögezték le, hogy semmilyen formában nem tűrnék el a Habsburgok restaurációját. A szomszédos államok a tiltakozás mellett részleges mozgósítást is elrendeltek, mert –

lévén hogy Károly nem írta alá a trianoni békét – trónját visszaszerezve igényt támaszthatott volna a békediktátum nyomán elcsatolt területekre.

Miután idehaza a hadsereg, a kisgazdapárt és a kormányzó Horthy is ellene lépett fel, Károly a nyomásnak engedve április 6-án elhagyta Magyarországot. A húsvéti ünnepekre eső első királypuccs nyomán kiéleződött Horthy és Teleki viszonya, és utóbbi egy héttel később lemondott tisztségéről.

Károly az év folyamán még egy kísérletet tett a trón visszaszerzésére,

a második királypuccs már korántsem ilyen békésen játszódott le.

Az uralkodó 1921. október 20-án feleségével együtt repülőgépen érkezett a Sopron közeli Dénesfára (a Junkers F 13-as típusú repülőgép mindmáig jó állapotban fennmaradt a Közlekedési Múzeum gyűjteményében – a szerk.), ahonnan vonattal Budapestre indult, menet közben katonai helyőrségek és polgári vezetők tettek neki hűségesküt. Október 23-án a budaörsi „csatában” a Gömbös Gyula által vezetett reguláris hadsereg és egyetemista önkéntesek szétszórták a királypárti egységeket.

Károlyt másnap királynak kijáró külsőségek között, de lényegében fogolyként Tihanyba vitték. Mivel trónigényéről még ekkor sem mondott le, átadták az antant képviselőinek. Ők

a távoli Madeira szigetére szállították, itt halt meg 1922. április 1-jén, a katolikus egyház 2004-ben avatta boldoggá.

A Nemzetgyűlés 1921. november 6-án, az 1921. XLVII. törvénycikkben 1707 és 1849 után harmadszor is kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, bár a királyság intézményét továbbra is fenntartotta.

Borítókép: Károly király (középen) még trónörökösként a keleti fronton