Az alpinista megkéri a tornyot, vigyázzon rá

A "minden volt már, csak akasztott ember nem " típusú egyéniségekhez hasonlóan Robi is elég kacifántosan kötött ki Magyarország ipari magaslati pontjain. Gimnáziumi évei alatt válogatott rövidtávfutó volt, majd egy sérülés és egy térdműtét után a szerelem (amelyet először egy nővérke képviselt a kórházban) az egészségügy felé vitte. Továbbtanult, majd 17 évig szakápolóként mentőzött. E kemény, embert próbáló időszak alatt sem hanyagolta el a sportot, ekkoriban ejtőernyős ugrásokkal tartotta karban a lelkivilágát. Kislányával volt gyesen, mikor olvasott egy hirdetést, hogy magasban végzendő munkára keresnek dolgozókat.

Róbert minden mászásánál készít képet magáról és a tájról, amelyben minden esetben gyönyörködik, amikor felért a toronyba

- A magasságtól sosem féltem, így jelentkeztem. A műszaki részére is hamar rá lehetett érezni. Én főleg telekommunikációs berendezéseket szerelek és tartok karban. Jó tíz kilós szereléssel kell felmászni, felviszem a kötelet, majd egy csiga segítségével felhúzom lentről a megfelelő munkadarabokat, amelyek például az antennákat tartó berendezések bővítéséhez kellenek.

Robi az ejtőernyőzésnél megtanulta már a szabályokat: megbízni a felszerelésben és betartani az előírásokat. Az átlag, 50 méteres toronyba úgy 4- 5 perc alatt ér fel, 30- 40 lépcsőfokonként szusszan egyet. Legmagasabb tornya eddig 100 méteres volt, de ez itthon ritkaságszámba megy. Végtelenül szimpatikus a hozzáállása. Ötgyerekes apaként és egyunokás nagypapaként, családját féltő férfiként nem kakaskodik a magasban, helyette indulás előtt megkéri a tornyot, vigyázzon rá felfelé, fent és lefelé haladtában is. Ezen a munkatársai mosolyognak, de Robit ez nem zavarja. Ő érzi ugyanis, hogy odafent mindig fúj a szél, olykor 80- 90 km-es szélben is dolgozni kell, alatta pedig 20 centiket inog jobbra-balra a vasszerkezet. Ha mi felhasználóként az otthoni internet jelgyengeségét reklamáljuk, sokszor Róbert az, aki kiköszörüli a csorbát, egy-két fokkal arrébb állítva az antennákat. A Nem félsz? kérdésre jót mosolyog: ejtőernyős oktatója mondta neki, hogy ha már elmúlik a félelem belőle, nem szabad többet ugrania. Toronyszerelésnél alapból nem félt, de az biztos, hogy mászás előtt minden más gondolatát lent hagyja a földön.