Mitől hány reggelente Katalin hercegné?

Úgy hírlik, hogy a harmadik gyermekét váró hercegi párt sem kímélik a várandósság nyűgei. A hírek szerint Katalint nemcsak első kettő, hanem harmadik gyermekét várva is megkínozza a reggeli émelygés és hányás. De mi okozza ezt a terhességi hányást? Génjeinkben a hiba.

Szinte már készpénznek vesszük, hogy ha terhesség és első trimeszter, akkor törvényszerűen jön a reggeli hányinger és hányás.

Bár már az elején meg kell jegyeznem, hogy ez sem feltétlenül igaz, hiszen a statisztikák szerint a várandósok 20 százaléka, azaz

minden öt nő közül egy megússza

az első trimesztert anélkül, hogy a szokottnál gyakrabban kellene a WC-kagyló fölé hajolnia.

A terhességi hányás okait régóta kutatják, de eddig még semmilyen kétségbevonhatatlan bizonyítékot nem találtak az okokra. Az eddigi leginkább elfogadott vélekedés szerint a terhességi hányás oka a hormonváltozásokban keresendő, melyek az első trimeszterben kedveznek az émelygés és/vagy hányás jelentkezésének, majd az első trimeszter vége felé úgy alakulnak, hogy ez a kellemetlen kísérőjelenség a második trimeszterre megszűnik. A legfrissebb kutatások fényében úgy tűnik, hogy nem a hormonháztartás a bűnös, hanem a genetika.

Joggal kérdezhetnénk, miért olyan fontos a terhességi hányás kutatása, hogy szakemberek pénzt, időt és fáradságot nem kímélve keresik az okát. Bár sokan szinte „természetesnek” tartják, hogy egy kismama a várandósság első hónapjaiban hány, ez a hányás akár olyan súlyos is lehet, hogy a következmények – elsősorban a folyadékveszteség okán – akár kórházi felvételt is szükségessé tehetnek, sőt

haltak is már bele nem kevesen.

Ezért is nem mindegy, mi áll a háttérben.

Egy most közzétett kutatás alapján úgy tűnik, hogy nem a hormonszintek eltérései, hanem két gén hibája áll a súlyos fokú terhességi hányás hátterében, melyet az orvosok a szép hosszú hiperemezis gravidarum elnevezéssel illetnek latinul. Ez a két gén egészen pontosan a GDF15 és az IGBP7. Érdekes adalék, hogy a genetikai hátteret kutató vizsgálatot dr. Marlena Fejzo vezette a Los Angeles Egyetemen, aki 1999-ben az úgynevezett „reggeli, déli és éjszakai hányás”, azaz a terhességi hányás igen súlyos formája következtében veszítette el magzatát.

Régóta azt feltételeztük, hogy leginkább a terhességi hormonok tehetők felelőssé a terhességi hányinger és hányás extrém súlyosságú formájáért is, most azonban cáfolatot kaptunk erre – mondja a vizsgálat vezetője, aki tehát az előzmények okán maga is érintett a témában.

A GDF15 és az IGFBP7 gének fontos szerepet játszanak a méhlepény fejlődésében és a koraterhesség normális lefolyásában, emellett közrejátszhat egy másik betegség, az úgynevezett izomvesztő kóros soványság kialakulásában is, melynek tünetei sok tekintetben hasonlítanak a súlyos fokú reggeli hányáséhoz.

A kutatók azt remélik, hogy

a genetikai háttér feltérképezése egyszer majd elvezet hatásos módszerek kifejlesztéséhez

a terhességi hányás kezelésére, mivel a jelenleg rendelkezésre álló módszerek csak részleges megoldást jelentenek. Kérdés ugyanakkor, hogy a betegségbe a gének szintjén beavatkozó bármifajta új kezelési mód biztonságosan alkalmazható-e majd terhességben, ami mindig rizikós időszak a kezelések szempontjából.

Tovább érdekesség a hiperemezis gravidarumról, hogy a feltételezések szerint ez ölte meg az ikonikus regény, a Jane Eyre írónőjét, Charlotte Brontë-t is.

A terhességi hányás súlyos formája egyébként a terhességek körülbelül 2 százalékában fordul elő.

Borítókép: Katalin hercegné Gdanskban. 2017. július 18. / Shutterstock